Wollák Katalin (szerk.): AZ 1994. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/48. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1997)

Őskor

14. Jászberény I. (Jász-Nagykun-Szolnok m.) (XXXIV). 1994-ben folytattuk a korábban megkezdett mezolit lelőhely feltárását, 21 m

2 felületet tártunk fel a y lakófoltban, így az elmúlt évek alatt összesen 131 m

2-re emelkedett az átkutatott rész. A B réteget archaeostratigráfiailag két szintre tagoltuk (B1-B2 szint). A B réteg felső részéhez, a B1 szinthez köthető egy pontosabban még meg nem határozható őskori kultúrréteg, melyben jellegtelen őskori kerámiatöredékek, kova leletek és zoológiai maradványok voltak. A B réteg alsó részében, a B2 szintben kerámiatöredékek már nem voltak, csak a késő mezolitikumra jellemző kova leletek (a geometrikus mikrolitok közül a szegmens és a háromszög). A B2 szintben a régészeti leletek mellett zoológiai (gerinces és puhatestű) maradványok is voltak. A B réteg alatti C réteg feltárása - mely korábban gazdag középső mezolit forrásanyagot tartalmazott - ebben az ásatási szezonban csak szórványos leleteket eredményezett. A y lakófolt közelében, attól északra található a lakófoltban ez évben rétegtani hitelesítő ásatást végeztünk. A10 x 1 m-es kutatóárokban feltártuk a mezőgazdasági munkálatok által bolygatott recens talajszint (A réteg) alatti sárgásbarna színű, humuszos, karbonátos B réteget. A B réteget itt is két szintre (B1-B2 szint) tagoltuk. A B2 szintben nagyobb mennyiségű mikrolitikus kóipart és zoológiai maradványokat tártunk fel. A B2 szint a tipológiai adatok alapján a késő mezolitikumba, az atlantikum elejére keltezhető. A B réteg alatti C réteg régészetileg steril volt. Részt vevő: Bujdosó Anikó (JATE) egyetemi hallgató. Kertész Róbert 15. Jásztelek I. (Jász-Nagykun-Szolnok m.) (XXXIV). Folytattuk az 1993-ban megkezdett mezolit lelőhely feltárását, a B réteg tetejéről induló és a C rétegbe mélyedő félköríves objektumot teljesen feltártuk, meghatározhatóvá vált a mezolitikus lakóépítmény szerkezete. Járószintjét egy 5,2 m átmérőjű, megközelítőleg kör alakú felületen, átlagosan 35 cm-re mélyítették az akkori felszínbe. A gödör falának nagyobb részén eltérő magasságokban, egymással összefonódó padkákat alakítottak ki. A fal a padkák ellenére, a bejárat kivételével meredek. A bejárat, mely az egykori felszín magasságából lejtősen ereszkedett a lakóépület járószintjéig, a délnyugati oldalon volt. A tűz középen égett, közvetlenül a járószinten, ezen a helyen dokumentáltuk a kissé lemélyített, az alig valamivel több mint fél méter átmérőjű, vastagon átégett tűzhely nyomát, a tűz magja körül pedig a hamus foltot. A bejárattal szembeni fal tövében egy élelemtároló gödör nyomai is megfigyelhetők voltak, benne nagyobb testű növényevők csontjai, valamint egy állkapocstöredék mellett 12