Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Középkor

120. Nyírbátor-református templom (Szabolcs-Szatmár-Bereg m.) (XXI). A református templomban felállítandó új orgona építése miatt szükségesnek mutatkozott, hogy kisebb, szondázó jellegű régészeti kutatással megvizsgáljuk a Sztehlo-féle karzat oszlopainak alapozását. A megfigyelések szerint az északi oszlop téglából készített szalagalapozása és egy erre merőleges téglafal, egy 80 cm-es mélységben lévő, 46 cm vastag, XV. század végi téglák másodlagos felhasználásával épült falazatra támaszkodik. (Kiterjedését a kutatás korlátozott volta miatt nem tudtuk meghatározni.) A déli karzatoszlop szalagalapozása és a hozzá csatlakozó téglafalak ezzel szemben sírföldre épültek. Az alapozás alatt keletelt vázat figyeltünk meg. Az alapozástól nyugatra egy-egy gyermek, illetve csecsemú sírjára bukkantunk. Ez utóbbit, kétoldalról téglákkal rakták körül. A sírokból csontmintát vettünk. Balázsik Tamás Ópusztaszer Id. 100. sz. 121. Örménykút-3. sz. Ih., Décsi Telek-halom (Békés m.) (II). Az MTA Régészeti Intézetének Békés megyében folytatott mikrorégiós kutatási programjának keretében 6 hetes ásatást végeztünk a lelőhelyen emelkedő őskori kurgán tetején, a középkori Décse falu templomának s temetőjének helyén. A település első említése 1138-ből származik. A XVI. század végéig folyamatosan lakott hely volt, s a megye legnagyobb települései közé tartozott. Az ásatás során feltártuk a templom megmaradt részeit és 178 sírt. Az épület szentélye az erózió és a szántás következtében már teljesen elpusztult, de helye a régebbi beásások által szabadon hagyott területen kiszerkeszthető volt. A templom alapozásának hossza 18,10 m, szélessége 10,10 m lehetett. Szentélye félköríves volt. A templom I. periódusának 120-130 cm széles alapozása helyben oltott mésszel egymáshoz kötött kövekből készült. A hajó DNy-i sarkában ugyanilyen technikával készült karzattartó alapozást találtunk. A II. periódusban a Ny-i zárófal helyén földből 2,80 m széles alapozást döngöltek. Ekkor egy ugyancsak döngölt földből készített pilléralapozással megerősítették a karzat É-i oldalát is. A feltárt sírok közül kettő biztosan honfoglalás kori. Bennük részleges lovas temetkezést, tegezt, nyílcsúcsokat, csiholó vasat, kovát, vaskést, vaskarikát, hevedercsatot és kengyeleket találtunk. A későbbi - nagyobb részt késő középkori - sírokhoz bronz és arany S végű karika, csontos és lemezes öv, jónéhány párta és érem 82