Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Középkor

1993. június 14-25. között szondázó ásatás keretében feltártam a halmot. Közvetlenül a gyep felszedése után egy 11x8 m-es erősen paticsos folt jelentkezett. Elbontása után egy 8 m hosszú, 6,5 m széles EKDNy-i hossztengelyű paticsfalú ház alapja rajzolódott ki. Az omladékrétegből igen nagy mennyiségben kerültek elő a XVI. századra jellemző ép és töredékes edények (fazekak, fedők, poharak, korsók, kancsók, palackok, kiöntőcsöves edény) valamint vastárgyak (rostély, kapa, sarló, gyertya- és fáklyatartó, szekérvasalás, ajtópánt, kovácsolt vas olló). A felszín erősen lepusztult, így a falak alapárkait csak a keleti és részben a déli oldalon lehetett megfogni, valamint a nagyméretű cölöplyukakat kibontani. A ház padlója egy 1,6x1,4 m-es darabon maradt meg, ahol átégett. A lelőhelyet a középkori Mihon faluval lehet azonosítani, amely egyike volt az oklevelekben 1334-től kezdve „Hétkutas" néven említett falucsoportnak. Feltehetően 1576-ban pusztult el, amikor a törökök feldúlták Csesztreget és környékét. Területe ezt követően beleolvadt Csesztreg határába, emlékét a földrajzi név őrizte meg. Kvassay Judit 110. Egyházashollós-római katolikus templom (Vas m.) (OMvH). 1993 augusztusában a padlóburkolat cseréjét megelőzően nyílt lehetőségünk az 1985-87-ben megkezdett kutatások folytatására a templombelsőben. A toronyaljban nyitott szelvény alapvetően megváltoztatta az épület egyes részeinek relatív kronológiájáról alkotott képünket, az eddig a templom legkorábbi részének (román korinak) feltételezett téglatoronyról ugyanis kiderült, hogy utólag épült a gótikus hajóhoz. A jelenlegi szentélyben és a hajó K-i végében teljesen feltártuk a középkori szentélyt, amelynek egyik jellegzetessége, hogy terméskő alapozását habarccsal leöntött kavicságyra rakták. Szabálytalan alaprajzi formáját egy pontatlanul kitűzött egyenes záródásként is értelmezhetnénk, ugyanakkor egy falelválás az É-i oldalon a szentély K felé történő bővítésének lehetőségét sem zárja ki. Minthogy a XIX. századi ráépítések miatt épp a kritikus pontokat - diadalív(ek) - nem volt módunkban megvizsgálni, nyitva kell hagynunk a kérdést, hogy a templom minden középkori részlete egyetlen (gótikus) építési periódus terméke-e, avagy egy kis egyenes szentélyzáródású román kori templomot bővítettek-e egy gótikus hajóval, majd toronnyal. A középkori templom területén mindenhol megállapítottuk a szinteket (a toronyalj bejáratának habarcsba rakott köves küszöbétől eltekint75