Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Középkor

Munkatársak: Fényes Gabriella régészhallgató, felmérés: Kuczogi Zsuzsanna, Noéh Ferenc, Viemann Zsolt. Magyar Károly 107/2. Budapest I., Iskola u. 20.-Vám u. 6. (III). A barokk lakóházat átalakítják, be kívánják építeni a ház udvarát, valamint a telek Ny-i részét. Az épület műemléki védettség alatt áll, a műemléki falkutatást közvet­lenül a feltárás előtt végezte el a Hild-Ybl alapítvány munkatársa Bor Ferenc, eredményei szerint a ma álló épület teljes egészében újkori, többségében a XVIII. századból származik, amelyet a XIX. században át­építettek és kibővítettek (még pincefalai és pinceboltozatai is újkoriak). Kutatásunkat a nem alápincézett részeken végeztük el, az udvaron, a lebontott épületszárny és az álló épület egyes helyiségeiben és kont­rollként a pincében. A telek a Várhegy lejtőjének alján helyezkedik el, jórészt már a lejtő­be vágva. A telek Ny-i részén fokozódó mértékben elpusztították a ko­rábbi kultúrrétegeket, K-i részén pedig a pince kiásásával szüntették meg a korábbi maradványokat. A XVII—XVIII. században egy KNy-i irányú vízlevezető kőcsatomát készítettek a telken keresztül. Egy korábbi épület rövid visszabontott fala a mai épület É-i homlok­zata alatt fekszik, elképzelhető, hogy a Vám utca alá is húzódik. A kelte­zési nehézségek figyelembevételével a késő középkorra datálható. A korábbi fal igazolja az 1698-as vízivárosi házösszeírás (Zaiger) adatát is, amely a telken némi rossz, régi falakat említ. A feltárt hulladékgödrök is igazolják, hogy a telek folyamatosan lakott volt a középkorban és a török korban is. A legkorábbi középkori kerámia a XIV. századra tehető. Korábbi településre utaló maradványok is előkerültek, a Ny-i részen köves omladékot tártunk fel, amely az itt feltárt kerámiatöredékek tanú­sága szerint az isz. I. századából származik, a kerámiák kelta, illetve ko­rai római kori jellegűek. Az omladékréteghez tartozó objektumot azon­ban nem találtunk a nagyfokú bolygatottság miatt. A feltáráson részt vett Mocskonyi Melinda régészhallgató. Végh András 107/3. Budapest II., Budakeszi út 91-95. (III). A budaszentlőrinci pálos kolostor területén sikerült kiásni az ún. sokszögű építmény déli fa­lát. Ez alapján a feltételezett legkésőbbi káptalanteremnek valószínűsít­hető építmény nyolc-, esetleg tízszögű volt. A priori kápolnáktól nyugatra, a káptalanterem területén egy ke­mencét tártunk fel. A kerengő ÉK-i belső sarkában teljes mélységig ki­73

Next

/
Oldalképek
Tartalom