Wollák Katalin (szerk.): AZ 1993. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/47. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1996)

Római kor

49/6. Budapest III., Kolosy tér 6. (III). Egy vastag római pusztulási réteg alatt kisméretű torony felét bontottuk ki, másik fele egy omlásveszélyes metszetfal alá húzódott és így feltáratlan maradt. A telek másik végében egysoros, apró köves felületet találtunk. Márity Erzsébet 49/7. Budapest III., Meggyfa utca (III). A „Hercules villában" kisebb hitelesítő ásatást végeztünk a mozaikos helyiségsor építési periódusainak tisztázására. A mozaik felszedése után megfigyelhetővé vált a római művészek technikája, a mozaik alapozása és készítésének munkamenete. Kiderült, hogy a helyiségsor fűtőberendezése a mozaikokkal egykorú. Az eredeti szobákat valószínűleg a ll./lll. sz. fordulóján alakították ki, bejáratuk a K-i oldalon lehetett. A III. sz. folyamán mintegy 40 cm-es szintemeléssel alakították ki a reprezentatív mozaikpadlós teremsort. Madarassy Orsolya 49/8. Budapest III., Szentendrei út 133. (Hrsz.: 19343/8) (III). Az aquincumi romterület déli részén a volt lőtér új épületszárnyának alapozása nagyrészt a városfalon kívüli területre esett, amelyet a szakirodalomban 1946-47-ben átkutatott területként rögzítettek. (Szilágyi János jelentése BudRég XV(1950) 308 o.) A feltárás a terület beépítettségére új adatokkal szolgált. A városfal és vizesárok egy újabb szakaszán kívül egy eddig ismeretlen, valószínűleg az ún. deversorium épületével kapcsolatba hozható épületrész került elő. Ismét megfigyelhettük a kőalapozású városfal építését megelőző korai vizesárkot. A késői betöltött vizesárokba egy a városfal vonalát követő falat alapoztak. A faltól délre felszínre hozott épület nem követte a városfal vonalát, hanem a polgárváros „D" utcájára merőlegesek a falai. A legalább három nagy építési periódust mutató épület 8 helyiségét sikerült feltárni. Néhány fala kiszedett állapotban volt. Két helyiség padlóját háromszor megújított terrazzo borította. A kőépülethez a déli oldalon egy facölöpös, faszerkezetű „előcsarnok" csatlakozott. A kevés leletanyag alapján valószínű, hogy a terület már a II. század első felében beépített volt. A többszöri átépítést követő legkésőbbi periódus azonban már nem maradt ránk. A római épület előkerülése nyomán a modern épület áttervezésre került, műemléki bemutatást tervezünk. Zsidi Paula 35