Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Őskor

munkálatok március 16. és december 11. között, azaz majdnem kilenc hónapon át folytak. A feltárt, közel 6 hektárnyi területen, a Kaszásdomb egészén jelentkeztek az őskor különböző korszakaiból megmaradt régészeti objektumok. A középső neolitikum idejéből kisebb, kerek tárolóvermeket és nagyobb, sekély mélyedéseket tártunk fel. A 20 objektumot a kerámia alapján a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúra kottafejes fázisába sorolhatjuk. A késő neolitikus Lengyeli kultúra végén itt élt népesség 30-40 tárológödrét, 4 kisebb méretű, körárkos építménye nyomát, egy 8 x 18 méteres, szögletes lakóházának alapárkát, 2 kútját találtuk meg. Előkerült továbbá ezen időszak 3 zsugorított csontvázas temetkezése is. A leletanyagot viszonylag kevés kerámia, 1 vörös-fehér festésű edény, pattintott kőeszközök, őrlőkövek képviselik. Két objektum tehető a rézkori Kosztoláci kultúra, egy pedig a kora bronzkori Kisapostagi kultúra idejére. Települési objektumokat nem, csak temetkezéseket találtunk a késő bronzkori Halomsíros kultúra időszakából. A Koszideri horizont bronztűi, karperecei és néha tőr kísérte az 5 csontvázas és 8 hamvasztásos sírt, jellegzetes edényekkel együtt. Külön érdekesség egy bronzsarlót, nagy horgokat, lándzsacsúcsot, karpereceket tartalmazó, hamvasztásos temetkezés. A késő bronzkori Urnamezős kultúra emlékanyaga a leggazdagabb az itteni őskoron belül. Közel 60 tárológödröt, 7 db, azonosan tájolt, 6 illetve 8 cölöp által meghatározott, átlagosan 3x7 méteres, szögletes épületnyomot találtunk a kultúra idősebb fázisába sorolható kerámia, fibula, bronztűk, csüngők, számos csontkorcsolya kíséretében. Az esetleges helyi bronzművességre csak egy, nyílhegy készítésére szolgáló kő öntőminta mutat. T. Németh Gabriella A feltárt terület egészén szétszórtan jelentkeztek római kori települési objektumok, illetve azok földbe mélyülő részei. A két, téglalap alaprajzú, földbe mélyített kunyhó betöltéséből IV. század legvégére, esetleg már az V. század elejére keltezhető kerámiaanyag származik. Ugyanilyen későinek tűnik a 352. kútból előkerült, kétfülű, simított felületű korsó is. A további három kút, valamint 8 gödör betöltéséből szokványos késő római kerámia, valamint Licinius és a Constantinus dinasztia pénzei kerültek elő. Szórványként a felszínen Septimius Severus és Valentinian us pénzeit gyűjtöttük. Az objektumok jellege és távolsága alapján külterületi gyümölcsösre, szőlősre gondolhatunk. Ezt az elképzelést támasztja alá az egy 18