Wollák Katalin (szerk.): AZ 1992. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/46. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1994)

Középkor

újkori feltöltés fölső 1,5 méterét géppel hordattuk el, a Fő u. 25. számú telek teljes területéről. É-ról számozva 5 x 20 méteres szelvényeket jelöltünk ki. Az É-i szelvényekben a Zsigmond-kori udvarszintig mélyítettünk. A területen három mély kutatóárkot is nyitottunk, amelyeket a legkorábbi Anjou-kbri szintig tártunk fel. Az újkori feltöltés legalsó, XVIII. század közepéről származó rétegéből igen gazdag leletanyag került elő. A Mátyás-kori udvarszintnek nem volt határozott, letaposott felszíne, helyét csak a palota pusztulásának, tetőcserép-rétegének alja jelezte. A Zsigmond-kori udvarszint habarcsfoltos felszíne élesen kirajzolódott. Felette az udvar ÉNY-i sarkában egy konyhaszemétből álló réteget tártunk fel. Zsigmond-korinak tudtuk meghatározni az ÉNY-i palota falát és az előtte húzódó loggia térdfalát is, de a palotafal épült meg először. Az eredeti loggia hatszögű oszlopokból állt, amelyek valószínűleg át voltak boltozva. Megtaláltuk a loggia építéséhez használt nehézállvány cölöplyukait és néhány oszloptörzs töredékét. A Mátyás-korban a loggia íveit és oszlopait, valamint a térdfal K-i szakaszát lebontották, és új, nyolcszögű oszlopos, vízszintes gerendázatú oszlopcsarnokot emeltek a helyén. 1538-ban végeztek egy renoválást a palotán. Ennek a 3 malterkeverő gödrét találtuk meg, illetve valószínűleg ehhez köthető az a két beásott kőmozsár, amelyben vörös földfestéket törtek. A Zsigmond-kori udvarszint alatt két Anjou-kori szintet találtunk a kutatóárkokban. A legalsó szintet a terület É-i szélén lila kőzúzalék borította: ez minden bizonnyal egy NY-K-i irányú út felszíne. A terület nagyobb, D-i részén ebben a mélységben vékony habarccsal lekent felületű sóderréteg jelentkezett, felette vékony, iszapos lerakódás, valószínűleg valamilyen tér vagy udvar igen rövid ideig használt burkolata. E járószint felett néhol tetőcserép-törmelék halmai kerütek elő, közöttük néhány XIV. század első negyedére keltezhető, faragott kőtöredék. A törmelékes réteget egy második, Anjou-kori járószint zárja le. Felette újabb feltöltés, majd a palota Zsigmond-kori udvarszintje következik. A palota ÉK-i épülete körül is ásatásokat végeztünk. Az É-i külső, felső udvaron megtaláltuk a palota építési szintjét és a nagy szennyvízcsatornájának építési árkát, benne egy másodlagos beásással. Az udvar É-i támfala mellett, tőle 60 cm-re, a belső oldalon egy vékony, párhuzamos falat találtunk, amely a legutolsó építési periódusból származik. A palota É-i szárnyának NY-i helyiségében nyitott kutatóárokban a Mátyás-kori terrazzo alatt Zsigmond-kori, élére rakott téglákból készült padlót találtunk. Ennél korábbi építési periódusnak itt nem volt nyoma. 123