Wollák Katalin (szerk.): AZ 1991. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/45. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1993)

Közép- és újabb kor

zásából bordákat, az egykori sekrestye nyugati falcsonkjának köpenyezéséből két zárókövet, bordákat és a süvegfalazatot alkozó faragott köveket, a nyugati torony tám pill éréiből bordákat bontottunk ki. Előkerültek olyan faragott kövek is, amelyek a korábbi téglatemplom átépítésére utalnak (lábazati elemek, szárkőtöredék és egy mérműtöredék). Kibontásra várnak az átépített nyugati falban látható faragott kövek (címerpajzsos konzol és a diadalív (?) rétegkövei) valamint a hajó délkeleti sarkához épített támpillérben láthatóak. A szentély boltozatát az 1838-as munkák során bontották el, míg a gótikus ablakokat ekkor még változatlanul hagyták. Azokat az 1861-es tűzvész utáni helyreállítás során alakították át. A kiszedett kövekből a déli kaput falazták el. E kapunak egy korábbi. 1838-as átalakítása is megfigyelhető, ekkor kb. 30 cm-rel megemelték az új járószinthez igazítva, küszöbkőként egy főpárkány töredéket használtak fel. A mai templom falaiban több helyen láthatók másodlagos beépítésben a korai téglatemplomhoz tartozó faragott kövek is. Az 1838-as átépítés során a szentély párkánymagasságát a hajóhoz igazítva megemelték, majd a mai fedélszék építésekor egy újabb, az egész templomot érintő egységes párkányemelés történt. Balázsik Tamás - Szekér György 119. Blatorbágy (Bla) - református templom (MRT 7. k. 1/43. Ih.) (Pest m.) (XXXII). A középkori Bia falu Szentkereszt templomának nyugati oromfala a mai napig áll a temető területén. A múlt századi felmérések (Arányi L.) és fényképek szerint a hajó hosszanti falának jelentős része akkor még látható volt, ajtó- és ablaknyílásokkal. A biatorbágyi Polgármesteri Hivatal szándékában állt a még meglévő fal állagmegóvása és a templom teljes alaprajzának felkutatása. Felkérésükre és anyagi támogatásukkal ásatást végeztem itt. Az eredmény egy több periódusú épület volt: a legkorábbi egy kívül sarkosra épített, belül kerek falvonalú, félkörös szentélyű rotunda, amelyhez feltételezhetően a nyugati oldalon előcsarnok is tartozott. Utóbb a rotundának déli és északi hosszanti falát felhasználva, egy későbbi templom szentélyét alakították ki itt. Majd (XIV. század ?) a szentélyt meghosszabbították, támpillérekkel látták el. Ekkor épült az a templomhajó, amelynek nyugati fala ma is látszik. Az északi oldalon sekrestyét építettek hozzá. Tettamanti Sarolta 73