Wollák Katalin (szerk.): AZ 1991. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/45. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1993)

Közép- és újabb kor

objektumból kerültek felszínre a középkori falusi élet nyomai, ahonnan je­lentős számú, XIII-XIV. századi kerámiatöredék (köztük egy úgynevezett "tojáshéj"-kerámia is) származik. A feltárás során néhány őskori (neo­litikus) objektumot, valamint meghatározhatatlan korú. melléklet nélküli csontvázat is találtunk. Munkatárs: Tálos János geodéta-rajzoló. Költő László - Csüllög Gábor Zámoly - római katolikus temető Id. 114. sz. 162. Zánka - református templom (MRT 1. k. 60/3. Ih.) (Veszp­rém m.) (XXXVIII). A Balatonfelvidéken, kiemelkedő dombtetőn, a régi falu szélén áll a középkori templom. Első említése 1164-ből származik, mi­kor is Miske ispán fia István végrendeletében szerepel. Birtokosai a későbbi századokban a Gyulafi Rátótiak és a Rozgonyiak. A falu Szent István tisz­teletére szentelt templomát 1519-ben említik. A rovásadó-összeírás szerint a török 1548-ban felégette a települést. Sokáig üresen állt a templom, míg a XVIII. század második felében a reformátusok veszik használatba. Az OMF 1984-85-ben helyreállítást megelőző kutatásokat végzett az épületen, amely elsősorban a külső homlokzatok felkutatására és a külső­belső szintkutatásra irányult. Az 1991-es esztendőben került sor a belső falfelületek teljes feltárására és a régészeti munka befejezésére. Fehér homokkő kvaderekből épült, egyhajós, kívül négyzetes, belül patkóíves szentélyű, téglalap alaprajzú hajóval épült, keletelt templom. A déli oldalon nyílt a bejárata és a három, félköríves, románkori ablak. A templom belső terét a középkori járószintre alakították ki. A hajót a szentélytől elválasztó félköríves diadalív jó állapotban került elő. A belső térben, a déli oldalon egy. az északin két, félköríves zárású, kvaderekből kialakított ülőfülkét találtunk befalazva. A hajó eredeti magasságát nem ismerjük. A szentély félkupola-boltozata viszont épen megmaradt, felüle­tén középkori és XVIII. századi vakolatrétegekkel. A szentély két középkori ablakát átalakítva megtaláltuk. Az eredeti tetőzet lenyomata a hajó orom­falán megőrződött. A XII. század elejére tehető kis templomot a XIII. század első har­madában, a nyugati oldalon, a hajó szélességével megegyező, vörös, tört homokkőből készült, téglalap formájú toronnyal bővítették. Korábban már előkerült a torony nyugati oldalán egy ép, románkori ikerablak, és most a déli oldalon is megtaláltuk egy ablak alsó részét. A torony alsó szintjén, a déli oldalon egy, a nyugati oldalon három ülőfülkét képeztek ki, amelyeket 103

Next

/
Oldalképek
Tartalom