Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Közép- és újabb kor

171. Vörs-Máriaasszony-sziget (Somogy m.) (XIV.) Az 1989-ben végzett ásatások során feltárt középkori templom környékén archeometriai vizsgálatokat végeztünk, aminek alapján több objektum körvonala rajzolódott ki a terület D-i részén. A felszínen gyűjtött, főleg neolit és kevesebb középkori leletanyag is ezt a tényt látszott alátámasztani. A vizsgálatok alapján arra is esélyt láttunk, hogy a templomhoz tartozó középkori település nyomaira bukkanunk. A szelvényeket úgy jelöltük ki, hogy az archeometriai vizsgálat során erős eltéréseket mutató területeket magába foglalják. A négy szelvényben összesen 42 objektumot tártunk fel. A középkori templomtól nem túl nagy távolságra feküdt az I. és IV. sz. szelvény, míg a II. számú a szántóföld széléig ért. A III. sz. a II. sz. szelvény É-i végétől feküdt Ny-i irányba. A kisebb gödrök mellett két óriási kiterjedésű agyagkitermelő gödröt is találtunk (18, 39), melyek közül a 18. sz. objektumot sikerült majdnem teljesen feltárni; mérete 9x4 m, mélysége pedig 180 cm volt. A gödrökből nagyszámú neolit kerámia (csigavonaldíszes, seprűmintás edények, bütykös tálak, ujjbenyomásos, háromszög bekarcolással díszített hombárdarabok, széles szájú füles csészék), állatcsont és kaparó került elő. A 39. számú objektumba később (kora bronzkor) árkokat (16, 17. sz. objektum), illetve gödröt (26. sz. objektum) ástak. Hasonló méretű agyagkitermelő gödör feküdt a 40., 41. sz. árkok és a 42. számú objektum (gödör) alatt is. Jó állapotban lévő kemence (2. sz. objektum) került elő az I. sz. szelvényből. A kemence két rétegű volt; mindkét réteget kiégett neolit kerámiával tapasztott fenék jelezte. A kemence négyszögletes alakjára az alsó réteghez tartozó paticsperem utal. A felső réteg feletti kagylók a kemence felhagyása után kerülhettek bele. A II. sz. szelvényből előkerülő, 15. sz. objektumként említett vasolvasztó kemence kerémiatapasztésa alapján a középkorra tehető. (XII-XIII. sz.) Sajnos a vastag paticsos, olvadt salakot a vasbucákat tartalmazó kemence a mai felszínhez közel feküdt; így a szántás alaposan megbolygatta. A 13. sz. objektum (méhkas-alakú verem) felett is feküdt kemence, melynek szájnyílásához két darab hamusgödör is tartozott, de kerámiát nem tartalmazott. Az ásatás területén ezen kívül két méhkas-alakú vermet is feltártunk, 14., 19/b. sz. objektumok, egy helyen pedig tapasztott falú veremre bukkantunk (36. sz. objektum). A méhkasalakú vermek a korai bronzkorhoz tartoznak. Az I. sz. szelvényben egy neolit-kori, baloldalára fektetett, zsugorított csontvázas sírt találtunk, melyet egy korábbi gödörbe (8. sz. objektum) temettek. A már említett leletanyag mellett csonteszközök, örlőkővek, kőszerszámok, vaddisznóagyar amulett is került elő. Érdekesség talán az 5. sz. objektumból egy bronz tű, valamint a II. sz. szelvény első ásónyomából gyűjtött ezüst kelta érem; előlapján vágtató ló-, hátlapján feltehetően arcábrázolással. Az ásatási területről e korszakhoz tartozó kerámiát nem találtunk. Sajnos a középkori településhez a 96