Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Római kor

Az ásatáson Bánki Zsuzsanna, Barkóczi László, Nádorfi Gabriella régészek vettek részt. A kanadai ásató csoportot Fedák János (University of Prince Edward Island) vezette. Fitz Jenő 61. Vászoly, Helytörténeti Gyűjtemény, Petri pince (Veszprém) (XXXVIII). Megtekintettük a Helytörténeti Gyűjteménybe 1987-ben behozott római feliratos követ, amely Mórádi Károly szerint állítólag 1933-35-ben az Alsó kereszt dűlőben került volna elő, útépítéskor. A követ nem sikerült beszállíttatnunk a múzeumba. A MRT 50/2 lh-en leírt „szarkofág fedlapok" (inkább sírkert zárókövek?) közül viszont az árokban fekvőt behoztuk a múzeumba. Hasonló köveket láttunk még kiszállásunkkor Borsos Jánosné udvarán, illetve a Petri (Petrikovszki) pincéhez tartozó kút mellett is. K. Palágyi Sylvia - Rainer Pál 62. Visegrád - Gizellamajor (Pest m.) (XXXIX). 1990-ben célkitűzésünknek megfelelően a római temető útvonalba eső részét tártuk fel. Összesen 193 sír került elő. A sírmező D-i irányba továbbterjed. A temető használatát leletanyaga - üvegpalackok és poharak, római és barbár kerámiaedények, ruhadíszek és viseleti tárgyak (fém és csont), bélyeges téglák, érmek stb. - alapján a IV. sz-ra, illetve az V. sz. első felére tehetjük. A sírok közül kiemelkedő jelentőségű a 128. és 163. számú sírkamra. Az előbbifestett és vakolt belső díszítéssel, fülkés megoldással, az utóbbi kétharmadrészt ép boltozattal pontosan rekonstruálható állapotban került elő. A két sírkamra jelentősége miatt felvetődött az „in situ" kiemelés gondolata. A megfelelő elhelyezés és bemutatás nehézségein túl, a kiemelést egyenlőre lehetetlenné tette a két sírkamrának a temető más sírjaival együtt a feltárás után történt vandál pusztítása. A temető D-i szélénél több kelta objektum figyelhető meg. ezek közül kiemelkedik egy kb. 3x3 m-es, félig földbe mélyített ház. A belső térből gazdag leletanyag került elő, illetve megfigyelhetők az épület egyes szerkezeti elemeinek elhelyezései. A római erőd DK-i saroktronyát a lehetőségek szerint feltártuk. A tornyon belüli szintek, illetve a nyaknál feltárt derékszög-alakú kőalapozás és a felmenő falak időrendi viszonyának tisztázása további kutatást igényel. A D-i zárófal mintegy 20 m hosszú szakaszát hoztuk napvilágra a hozzátartozó épületszárny falaival együtt. Kiástuk a DNy-i legyező alakú torony falkoronáját és a Ny-i zárófal kezdetét is. Az ezévi kutatások alapján bizonyossá vált, hogy az É-i, K-i és D-i főfal mellé épületszárnyakat (kaszárnya, műhely stb.) emeltek, míg az erőd belsejében - eddigi ismereteink szerint - nem építkeztek. Gróf Péter - Gróh Dániel 41