Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1990. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/44. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1992)

Őskor

dék. 22 objektum (kerek vagy ovális alakú gödrök) a dunántúli mészbetétes edények népe kultyúrájának elletanyagát tartalmazta (kerámiatöredékek, állatcsontok, édesvizi kagylók). A településtől D-re 150 m-re találtuk meg a hozzá tartozó temetőt, melyből eddig 32 sírt tártunk fel. A sírok nagy részét az intenzív mezőgazdasági művelés megbolygatta. A temetkezések túlnyomó többsége szórthamvas, de előfordultak urnás és vegyes ritusú sírok is. A település és temető leletanyaga a dunántúli mészbetétes edények népe kultúráján belül a korai szakaszba sorolható. A telep területén néhány gödör és föld be mélyített kunyhó, illetve munkagödör vagy gazdasági épület képviselte a Hallstatt-kort. Említést érdemel a 40. sz. objektum, ahol nagyméretű agyaggúlák, orsógombok szövőházra, illetve munkagödörre utalnak. A leletanyag (sok házikerámia töredék mellett kis százalékban a legkorábbi korongolt kerámia) A Hallstatt-D korszak végső fázisára keltezhető. Ugyanez jellemzi a 211. sz. objektum anyagát is, ahol szinte valamennyi késő Ha-korra jellemző edényforma töredékei előfordulnak: kettőskónikus urna, palack alakú kihajló peremű edények, különféle tálak és fazekak, valamint egy grafitbesimitással, hasán buccero-szerű díszítéssel ellátott tál és egy külső oldalán simított, korai korongolt töredék. Az együttes az i. e. V. sz. első felének leletanyagát képviseli. A tároló- és hulladékgödrökből előkerült kerámia is Hallstatt-D kori. A közelben végzett terepbejárás során talált csónak fibula és nyílhegy szerint már az i. e. VI. sz. közepétől számolhatunk a vaskori megtelepedéssel. Szinte az egész feltárt területen találtunk római kori telepjelenségeket, amelyek a bennszülött lakossághoz köthetők. Eddig 18 földbe mélyített fa szerkezetű kunyhó maradványait, kutakat és gödröket tártunk fel. A házak két csoportot alkotnak. Szerkezetük nem egységes: gyakoribb a hossztengelyében két cölöppel ellátott, nyeregtetős, kissé földbe mélyített típus, de találtunk szabályos téglalap alakú, egyik sarkán lépcsős kiképzésű objektumokat is, csölöplyuk nélkül (felmenő részüket talpas boronaházként rekon struálhatjuk). Méreteik: 2,5-3,5 mx4-5 m. Csak egyetlen, a többinél mélyebb objektum sarkában volt kövekből rakott tűzhely, máshol fűtés nyoma nem került elő. A kutak a domkb alján helyezkedtek el, egyik kőbéléses, néhány pedig fabéléses volt (hordó, gerenda kazetta, deszkabélés is előfordult). A leletanyag nagyon gazdag és változatos. Kerámia: import vékonyfalú csészék és helyi utánzataik, sigillaták ós római provinciális edénytípusok mellett kelta jellegű, szürke, néha besimított díszú edények, valamint nagy számban kézzelformált és lassú korongon készült bennszülött gyártmányok jellemzőek (utóbbiak a quad kerámiával mutatnak rokonságot). Fémanyag: az érmek köztársaság-kori denarius kuriózumokon kívül az Augustustól Antonius Piusig terjedő időszakból származnak; a gazdag és szép fibulaleletek között leggyakoribb az erősprofilú, a nor-pannon szárnyas és tórdfibula. Számos üvegedény-tőredék, ékszerek, csonteszközök, vas szerszámok egészítik ki a leletanyagot. A bennszülött telep korát az I. sz. második felétől a II. sz. közepéig terjedő időre határozzuk meg (az I. sz. első felére utaló leletanyag a feltárt rész közelében lévő korábbi települési periódusra enged következtetni). 12