Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Árpád-kor

A XIV. sz-i mezőváros szintjén egy többször megújított, illetve átépített alapárkos, nagyméretű épület részleteinek kibontásával voltunk elfoglalva az idén. Résztvevők: Horváth Ferenc (SzMFM) és Matyi Lajos régészeti technikus (SzMFM). Vályi Katalin Örménykút 13. Ih. Maconka domb (Békés m.) Ld. 23. sz. 103. Perkáta-Kőhalml dűlő (Fejér m.) (XLII). 1989. júliusában folytattuk az 1986 óta folyamatosan zajló munkálatokat a XII-XIII. sz-i magyar falu, majd XIIIXV. sz-i kun szállás területén. Idén az 1986-88 években fettárt templom körüli temető dombjától (I. sz. munkahely) D-re, kb. 200 m-re eső lankás lejtón egy falusi beltelek maradványainak feltárását kezdtük meg. (II. sz. munkahely) Az erőo sen elpusztult, kb. 300 m -nyi felületen a gazdasági udvar részletei (15 gödör, árokrendszer, karóvázas állattartó helyek és gazdasági melléképületek nyomai) kerültek napvilágra. Újabb településtörténeti adatokat szolgáltatnak az itt talált korábbi bronzkori és római kori objektumok és szórványok. Hatházi Gábor Polgár-Kendefőldek (Hajdú-Bihar m.) Ld. 25. sz. 104. Sarkadkeresztúr-Csapháti legelő, Barna tanya (Békés m.) (II). A községtől 1 km-re levő lelőhelyen egy csatorna vezet át. Ennek falából már korábban sírokat mosott ki a víz. 1989. nyarán újabb sírok bukkantak elő. Az ezt követő leletmentés során 29 sírt tártam fel, melyek X-XI. sz-iak. A leletek között íjmerevítő csontlemezek, kengyelek, karperecek, gyűrűk, rovásírásos gyűrű, valamint Árpád-kori pénzek vannak. A leletmentést 1990-ben folytatom. Medgyesi Pál 105. Sárosd-Kertali domb (Fejér m .) (XXX). Sárosd belterületének ÉK-i peremén, a Kert utca folytatásában, a Kertali dombot átvágó mélyedéses út esőzéstől kimosott talajában és a beszakadt partoldalban végeztünk leletmentést. A lelőhely a szakirodalomban eddig mint sárosd-Disznólegelő X-XI. sz-i temető volt ismert, ahol Marosi Arnold 1934-ben 15 sírt tárt fel. Ennek megfelelően a most napvilágot látott tíz sír a 16-25. számot kapta. Egykori szemtanúk segítségével sikerült Marosi egykori ésatásánakhelyszínét, kiterjedését lokalizálni, (a vissza nem temetett feltárási felület bemosódott, növényzettel benőtt partfalai ma is kivehetők) a mostani munkahellyel közös összesítő térképre vinni, viszonylagos pontossággal összeilleszteni. A most feltárt felületen a K-Ny-i tájolású, X-XI. sz-i (lunula, karperec, gyöngyök, S-végú hajkarika stb.) sírok (20., 22., 23. sz. sír) alatt 47