Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Őskor

35. Tlszalök-Hajnalos (Szabolcs-Szatmár m.) (XXI). Az előző években megkezdett, a tiszadobi csoporthoz tartozó telep feltárását folytattuk. A korábban talált nagy méretű lakóháztól É-ra és Ny-ra kisebb méretű, jelentősebb leletanyagot nem tartalmazó gödrök kerültek elő. A talaj felső rétegéből, objektum nélkül egy idol fejtöredéke került elő, mely hasonló a tavalyi évben talált darabhoz. A lelőhely feltárásával annak kiterjedését, esetleges újabb objektumok elhelyezkedését akarjuk tisztázni. Kurucz Katalin 36. Tiszalúc-Sarkad (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (V). A tizenhatodik alkalommal végzett ásatás 939 m2 feltárásával zárult. (Az eddig feltárt összes terület 9581 m

2.) A munka főként a rézkori (Hunyadi halmi kultúra) telep szélén folyt és célja a telep teljes kiterjedésének meghatározása volt. Sajnos a terep a Sarkadér felé eső lejtőn már az abrázió következtében erősen lekopott, így itt a kerítő paliszád árka sem volt már megfigyelhető. Ez különösen sajnálatos, mivel itt kellett lennie a telep kapujának. Ennek ellenére a telep kiterjedése így is meghatározható. Feltárandó maradt még kb. 1000 m

2. A rézkori gödrökön kívül egy főldbeásott szkíta ház egy része is fel lett tárva. Munkatársak voltak: Oravecz Hargita, Wollák Katalin, Rezi Kató Gábor, Vörös István és Hutai Gábor restaurátor. Patay Pál Tiszavatvárl, Városföldje (Szabolcs-Szatmár m.) Ld. 65. sz. Velem-Szentvid (Vas m.) (XXXV). A magyar-francia vaskori ásatási együttműködési szerződés keretében folytattuk az 1988-ban, a fellegvár Ny-i végétől D-É irányban lefutó nagy sánc É-i végén nyitott szelvénysor feltárását. Az erődítmény belső oldalán, vastag omladékréteg alatt, a védmű építésével egykorú, tehát a La Tene D-periódusra keltezhető feltöltést találtunk, amely korábbi, elsősorban Hallstatt C települési rétegek elplanírozésa révén keletkezett. Ezalatt, részint a geológiai szubsztrátumba bevágott Hallstatt C lakószint került elő, amely az előző évben vizsgált késő La Tene sánc alatt végig megvolt, s ennek, ill. a hozzátartozó sáncároknak a létesítése pusztította el a régebbi teraszokat. Az idei ásatás az erődítés legalsó épített szintje alatt napvilágra hozta annak alapozását, továbbá a sánc stabilitását szolgáló köves feltöltéseket is. A szelvényrendszer K felé való, 25 m

2-es megnagyobbításával a sáncnak a terepen határozottan kirajzolódó záródását tártuk fel. Megállapítottuk, hogy a félkör alakban végződő, fokozatosan elvékonyodó kőhalmazban, amely alatt a sánc alapozása folytatódik, sem az 1988-ban azonosított szerkezethez hasonló struktúra, sem másodlagos beavatkozás nyoma nem fedezhető fel. így a patkóalakú zárórészt a nagy sánc megépítésével genetikus összefüggésbe hozhatjuk, további következtetések levonásától azonban az ettől közvetlenül ÉK-re eső terület újkori, radikális tereprendezése miatt egyelőre óvakodni kell. 17