Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1989. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/43. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1991)

Őskor

Púspökhatvan-Májoka (Pest m.) (V). Az 1985-ben azonosított lelőhelyen újabb, az 1990-es évre tervezett ásatást előkészítő terepbejárást végeztünk. Az elvadult, műveletlen gyümölcsösben, a Galga széles völgyére néző földnyelven kőeszközelőáll'rtó műhelyre utaló leleteket gyűjtöttünk. A műhely a helyi, primer hidrokvarcit - opál nyersanyagot dolgozta fel. Cs. Balogh Éva-T. Dobosi Viola-Patay Pál 27. Sárrétudvari Órhalom (Bocskai TSz) (Hajdú-Bihar m.) (VIII). Tovább folytattuk az 1986-ban megkezdett kurgán feltárását. Egy újabb, ÉNy@DK-i tájolású rézkor végi-kora bronzkori sír (11. számú) került elő, edénymelléklettel. Újabb metszetekkel és fotó- valamint diafelvételekkel rögzítettük a halom szerkezetében végzett megfigyeléseinket és a kurgán építési periódusait. M. Nepper Ibolya-Hajdú Zsigmond 28. Somogytúr-Homokbánya (Somogy m.) (XIV). Kelta (LT C) temető egy bolygatott és egy bolygatatlan sírját leletmentettük. Mindkét sír hamvasztásos rrtusú volt. A bolygatott sírban urna, tál, valamint az utóbbiban bronz karperec és bronz fibula volt. A másik sír gazdag mellékletet szolgáltatott: vaskard tokban, kardkőtőlánc, pajzsrészek, vasborotva, vas karperec, hat fibula, edények. A lelőhelyről számos tárgyat sikerűit még begyűjteni, edényeket és két vaskardot. A szórványok alapján nagykiterjedésű temetőt pusztított el a homokbányászás. A leletmentésen részt vett: Tálas János geodéta-rajzoló. Németh Péter Gergely Százhalombatta-Téglagyár (Pest m.) (XLVI). A százhalombattai Matrica Múzeum 1989. július 10.-augusztus 18. között ásatást folytatott a bronzkori földvárban. A lelőhely Kovács Tibor 1963. évi ásatásából is ismert. 15x15 m-es szelvényben szintenként haladtunk lefelé. Az I. szint a kelták településszintjét jelentette: kemencét, tűzhelyet, gödröket és egy kb. 4x4 m-es földbemélyített lakóházat tártunk fel. A bejárati résznél a küszöböt is megtaláltuk. A II. szint a késő Vatya (Koszideri) kultúra Rákospalota fázisába tartozik, a III. szint a Vatya kultúrába. Ezeket a szinteket lesározott, döngölt agyag padlóroncsok, tűzhelyek jelezték, komolyabb épületet a felülről ásott sok gödör miatt nem tudtunk megfigyeli. A gödrök zömében hulladékgödrök voltak, két gödör állattemetkezést rejtett. Sok gabonamagvat gyűjtőttünk (búza, köles). Egy gödör kivételével, mely az Urnamezős kultúrába tartozott, mindegyik gödör a késő-Vatya, Vatya kultúra em lékanyagát tartalmazta. Egy öntőminta és az öntési salak a helyi bronzöntésre utal. A IV. és V. szint a Nagyrévi kultúrát jelzi a telepen. A IV. szinten egy házrészletet, az V. szinten egy lekerekített házat tártunk fel majdnem teljes nagyságában, több helyen a felmenő fal részletei is megmaradtak. A ház mérete megközelítően 8x4 m, irányítása K-Ny. 14