Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1987. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/41. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Közép- és újabb kor

158/7. Budapest XI., Balatoni út 148/4. hrsz. (III). A „Kánai apátság" kolostorának feltárásánál a templomot szabadítottuk ki a törmelék alól. A szentély félköríves, és csak alapfala maradt meg. A templom eredetileg egyhajós volt, később keskeny mellékhajót építettek az É-i oldalához, amelynek szintén félköríves szentélye volt, és sírkápolnaként szolgált. A templomnak Ny-i karzata is volt. Csak a Ny-i homlokzaton maradt szint fölé emelkedő kváderfalazat. A hajóban öt sírt tártunk fel, a mellékhajóban pedig egy kővel kifalazott sírhelyet bolygatott csontvázzal. Megállapítottuk a W kolostorszárny helyiségbeosztását és ugyanezt részben elvégeztük a Ny-i épületszárnyban is, amelynek azonban É-i végződését az épület 1889. évi bontásánál alapjaitól elpusztították. A Ny-i szárny mellett egy 1172-78 között vert velencei ezüstpénz került elő. A K-i szárnyban újabb bizonyítékát találtuk meg egy — a kolostor alapfala által kettévágott — sírban, hogy a kolostorépületet egy korábbi temetőre ráépítették. H. Gyürky Katalin 158/8. Budapest XX., Soroksár - Várhegy (III). A budapesti M 0 autópálya építésével kapcsolatos földmunkák során a soroksári Várhegy D-i lejtőjén átvágták a középkori Kerekegyháza falu ki felét. Az út nyomvonalában feltárásra került összesen 77 középkori objektum. A feltárt területen a helyi vízjárásnak megfelelően 3 csoportban kerültek elő a falu földbemélyített házai, kemencéi, hulladékgödrei. A Várhegy nevű domb tetején a falu templomának erősen elpusztult romjai voltak. Az Árpád-korból a XII—XIII. sz-ból 13 házat tártunk fel. A leletanyag egy része a házak használat utáni hamus feltöltéséből III. Béla pénzével datálható a XII. sz. második felére. A házak közötti árokrendszer több építési periódusból származik, a vidék vízrajzi képét rekonstruálva egyértelműen vízlevezető rendszernek tűnik. A tatárjárást, 1241—42-t követően még a XIII. sz-ban visszatelepült a falu, és egészen a XV. sz. végéig élt. 6-6 házhelyet sikerült feltárni. Kétosztású, tapasztott kemencés házak voltak, alig földbemélyítettek, sár- il. paticsfalakkal. Feltűnő volt, hogy a későközépkori házak szinte kivétel nélkül az Árpád-kori házakra vagy a nagyobb Árpád-kori kemenceegyüttesekre épültek. A középkori falu egy nagy kiterjedésű bronzkori településen helyezkedik el. Munkatársak voltak: Schreiber Rózsa, Pető Mária, Endrődi Anna, Horváthné Hanny Erzsébet és Horváth Attila. /. Metis Katalin 77