Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1987. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/41. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Római kor

Tapolca — Templomdomb (Veszprém m.) Lásd 207. sz. 76. Tác (Fejér m.) (XXX). A rendszeres feltárás 30. évében két részletben tovább folyt a Ny-i városfal feltárása. A 2. toronytól É-ra, ahol a talaj a városkapu közelében fokozatosan emelkedik, a fal egy részét kiszedték. A falon kívül újabb sír került elő, melléklet nélkül. A feltáró munka súlypontja a Ny-i városkapu ásatására esett. A szabadtéri múzeum kialakítása során létrejött feltöltés a feltáró munkát erősen lelassította, és az az év folyamán nem volt befejezhető. Előkerült a D-i kaputorony, amelynek Ny-i harmadát a középkorban elbontották. A Ny-K irányú főutca (decumanus maximus) folytatásában, a kapu vonalától Ny-ra két periódusú kövezett út-szint jött elő. A kaputorony lábazatának megfelelő későbbi — IV. sz-i — utcaszint homokbatett nagyobb kövekből állott, míg az alatta lévő tömör út apró kavicsokkal épült. Az utóbbin az előkerült érmek az I. sz. második felétől a III. sz. végéig tartó időből valók. A Ny-i városfal külső oldalán egyedül a kapu és a D-i torony előtt mutatkoztak korábbi épületmaradványok. Ezek egy részét a D-i torony építkezése során elbontották. A falak összefüggését a Ny-i kapu teljes feltárása fogja tisztázni. Kisebb ásatást folytattunk a szentélyterület K-i részén, a nagy pince szomszédságában. Az 1985. évi ásatás során előkerült korai kőfal folytatása É felé keresztezte a középkori út árkát, a falat itt alapjáig kibontották. A falhoz két sóderes, tömör járószint tartozott. A fal K-i oldalán egy gödörben kerámia depot-lelet került elő. Folytatódott a feltárás a Gorsium DK-i saroktornyának közelében fekvő V. sz. közepi temető területén, ahol további öt sír jött elő. A temető É-i és D-i szélét a feltárás már tisztázta, Ny és K irányban azonban még további sírokkal lehet számolni. A második temetőtől D-re, a második katonai tábor K-i oldalán húzódó dombhát tetején újabb IV. sz-i temetőt sikerült meghatározni. A dombháton legalább három periódus különíthető el. Ezek közül a legkorábbi all. sz-ból való, négyszögletes vályogfalú helyiség, szemétgödör és gazdasági jellegű tapasztottfalú kád tartozott hozzá. A IV. sz-i temető sírjait részben téglából építették. Valamennyit később kirabolták, sem lelet, sem csontváz, néhány csont kivételével, egyikben sem volt. A bolygatott talajban egy „vas diatretum" több töredéke került elő. Részben az egyik sír felett kis cellákból álló épület tartozik a legkésőbbi periódusba. Kiszedett falainak csak legalsó rétege maradt meg, eredeti járószintjét a szántás tehette tönkre. A hosszúkás apró cellák alapján — a teljes feltárásig feltételesen - késői sírépítményt láthatunk a maradványban. A torontói egyetemmel kötött megállapodás értelmében egy kanadai ásató csoport a decumanus maximustól D-re fekvő dombon kezdett több évre tervezett fel40