Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1987. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/41. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Őskor

Pécs - Jakabhegy, pálos kolostor (Baranya m.) Lásd 193/2. sz. 35. Pilismarót (Komárom m.) (V). Ebben az évben folytattuk a Pilismarót:—Esztergom közötti országutat DNy-ról határoló teraszok szondázását. Terepbejáráson felszíni leleteket gyűjtöttek (Gyombola G. és Homola I.) azon a területen, ahol már több alkalommal eredménytelenül kutattunk a feltételezett őskőkori telep után. A Pálréti és Diós torok közötti Tetves tetőn, pontosan a szobi révvel szemben, összesen kilenc kutatóárkot nyitottunk. A Tetves-Közép munkahelyen (Kb. 160 méterre DNy-ra a teraszperemi magassági ponttól) két kultúrréteget azonosítottunk, egymástól egy méterre lévő két kutatóárokban (nem közvetlen szuperpozícióban): 35—40 illetve 110—120 cm mélységben. Mindkét kultúrréteg szegényes, de kétségtelen települési szint. A Diós torok K-i peremén, a már Mottl Mária által is említett Bitóci dombon a felszíni leletek koncentrálódásának környékén hitelesítő szelvényeket nyitottunk. A település központi részét nem találtuk meg, de a löszben in situ talált fauna és néhány szilánk bizonyítja a közvetlen környéken egy felsőpaleolit telep létezését. Mindkét szondázás folytatást igényel, hogy a Duna-kanyar imponáló sűrűségű paleolit település-láncolatának minél több pontját ismerhessük meg. Az ásatáson részt vett: Csongrádiné Balogh Éva és Kövecses Varga Etelk

a" T. Dobosi Viola Rácalmás - Göböljárás (Fejér m.) Lásd 129. sz. Sárrétudvari — Őrhalom (Hajdú-Bihar m.) Lásd 130. sz. Somogyvár — Resterica (Somogy m.) Lásd 73. sz. 36. Sopron - Krautacker (Győr-Sopron m.) (XLI). Az ásatástavaskori telepen közvetlenül az 1986-ban feltárt felülethez csatlakozva folytattuk, ez a terület a település legmagasabban fekvő része. Összesen 11 települési objektumot tártunk fel, köztük Urnasíros korú gödröket, egy nagyobb méretű Hallstatt D-korú házat szövőszék maradványaival és három La Tene korú, lekerekített sarkú téglalap alakú házat, melyek tájolása és egymástól való távolsága is a már 1986-ban megfigyelt rendszerbe illeszkedik. A leletanyag (fibulák, pecsételt díszítésű és grafitos anyagú kerámia) alapján ezen a részen intenzív i.e. IV. sz-i településsel kell számolnunk. Iparrégészeti szempontból is igen jelentősnek tekinthető két kelta edényégető kemence, melyek építésére, szerkezetére és technológiai sajátosságainak megfigyelésére nyílott alkalom. 18