Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1986. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/40. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Népvándorlás kora

évben sikerült a már korábban jelzett harmadik edényégető műhely kemencéinek feltárása, ezzel a faluban a három műhelyben összesen 12 kemence áll a kutatás rendelkezésére. Megállapítható, hogy a település lényegesen nagyobb része a két világháború közti időszakban elpusztult, ám a maradék terület tartalmazta az edényégető műhelyek teljes mennyiségét. Ugy tűnik, a település indulásának időpontja a VII. század elejére, a befejezés időpontja a IX. század közepére, harmadik negyedére tehető. Rosner Gyula Szelevény, MRT 37. lelőhely (Szolnok m.) Lásd 57. sz. Szolnok—Zagyvapart (Szolnok m.) Lásd 59. sz. 125. Táp-Borbapuszta (Győr-Sopron m.) (XI). 1986-ban 27 újabb közép avar kori sír (413—439) és három bronzkori gödör (OPQ) került elő. A 2. sírcsoport É-i széle felé sűrűsödnek a temetkezések (egy esetben szuperpozíciót is megfigyeltünk), egyre határozottabban körvonalazódik a 3. sírcsoport. Jellemző leletanyag: nőknél, gyermekeknél egyszerű fülbevalók, kásagyöngyök, orsókarikák, vas karperec; férfiaknál változatos formájú lemezveretek, hajfonatdíszek, bogozó, sok fegyver (íj, tegez, nyílhegyek, kard, kurzsax). Feltűnően kevés agyagedény került elő (főleg gyermeksírokból), ezzel szemben fa edények maradványaira bukkantunk. Munkatárs: Szőnyi Eszter. Az ásatáson rövid ideig részt vett Wicker Erika, Figler András. Tomka Péter Tiszalök-Hajnalos (Szabolcs-Szatmár m.) Lásd 61. sz. 126. Tiszaszentimre (Szolnok m.) (XXXIV). Tiszaszentimre község határában meliorizációs munkák közben avar sírokat bolygattak meg. Az előkerült leletek alapján a sírok a VIII. századra keltezhetők. A sírok mellett 69