Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1986. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/40. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1988)

Római kor

évi feltevésem az épület átalakításáról tévesnek bizonyult. Jelentősebb átépítésnek nincsen nyoma. A palaestra járószintje alatti vékony malterból és az azt fedő vékony sárga agyagpadlóból tobb érem került elő. II. Constantinusénál korábbi veretet nem találtunk. Eszerint a fürdő a IV. század közepe táján épült. Folytattuk a temető központi sírkápolnájának ásatását. Feltártuk a sírkápolna ÉNy-i, négyszögletes, két oldalapszisos helyiségét és megkerestük a temetkezéseket. Az 1985-ben az É-i apszisban feltárt két téglasírtól DNy felé a másik apszisig sorban egymás után két homokkő sarcophagot, egy gondosan megépített nyeregtetőkkel fedett ikersírt, egy kőlapokból összeállított és kőlapokkal vízszintesen lefedett sírt, majd egy téglából épített, vízszintesen és nyeregtetővel is lefedett sírt tártunk fel. Ez utóbbi sírláda belső oldalait egyegy nagyméretű, 2,5 cm vastag, simára csiszolt gránitlap burkolta, amelyeket vasszögekkel és kapcsokkal rögzítettek a téglafalhoz. A sírba két elhunytat temettek. A sírokban semmiféle melléklet vagy viseleti tárgy nem volt. A holttestek jobb alsó karja a medencén, a bal a test mellett kinyújtva feküdt. A testeket nem viseletükben, hanem lepelbe csavarva temették el; minden sírból került elő textilmaradvány. Az ikersír vakolata rózsaszínű terrazzo; a sírláda belül fényesre csiszolva, márványhatású. Az ikersír K-i sírládájában nem találtunk vázat. A bolygatatlan sírból elvitték a maradványokat. A kiemeléskor áttörték a terrazzopadlót, a sírfedő téglákról részben leverték a vakolatot: a fejnél lévő két téglát azonban még összetartotta a habarcs, a lábnál lévő két téglát habarcs nem kötötte össze. A kiemelés után a nyeregtető alakban összeillesztett téglákat visszaállították. A sírgödör földjét visszaszórták, de nem igazították ki és töltötték fel a besüllyedés után, ugyanis az összeomló épület vakolata töltötte ki a gödör felső 30 cm-ét. A temetkezések relatív kronológiája többé-kevésbé megállapítható volt: először az apszisokba temetkeztek, majd onnan haladtak a középső négyzetes tér felé. Ezért az üres sír halottja — amely középen feküdt - az egyik legkésőbbi temetkezés volt. A különleges és ritka alaprajzú, dísze: belső terű sírkápolnába (és a temető területén fekvő többi, legalább 4—5 sírépítménybe) a ságvári és fenékpusztai temetők ismerete alapján aligha temetkeztek az erőd lakói, hanem az erőd melleti polgári település egyházi és világi előkelői, szigorúan keresztény ritus szerint. Az erődön kívüli nagykiterjedésű település a korábbi lovia IV. századi utóda volt, és azonos lehetett a püspöki loviával. Ha az Aquideila környéki Amantius sírfelirat (ILCU) valóban lovia püspökéé és translatio utáni eltemetésekor állították, akkor az alsóhetényi üres sír Amantius sírja lehetett. 42