Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)

Közép- és újabb kor

188. Pusztaederics-Szompácspuszta, rk. kápolna (Zala m.) (XL). A kápolna Pusztaederics falutól kb. 2 km-re, magányosan áll egy dombtetőn, ma már nem használt temetőben. Az elpusztult Szompács falu plébániatemploma volt. A falu és a templom első okleveles említése 1342-ből származik. A falu a török időkben pusztult el, a templom is megrongálódott. 1770 körül újjáépítették, utoljára 1935-ben restaurálták. Helyreállítása előtt rövid falkutatást végeztünk az épületben. A vakolat leverése után kiderült, hogy a Ny-i toronyból, négyszögű hajóból és félköríves szentélyből álló alaprajz eredeti, a templom ilyen alaprajzzal épült a XII. sz. közepén. Tornya párkánymagasságig eredeti, téglából épült. A torony É-i ablakába másodlagos elhelyezésben látható egy emberfejes vállkő, bimbós, leveles oszlopfőn. A lehunyt szemű, hosszúkás arcot a nyakat övező körgallér emeli ki. Eredetileg a torony D-i ikerablakához tartozhatott. A hajó D-i falát és a szentély falait lábazatig visszabontották a barokk helyreállításkor, az É-i hajófal mintegy 2 m magasságig megmaradt, kívül a falat díszítő lezenák lefaragott nyoma látszik. Az épületet 1985ben helyreállították. Valter Ilona Sály—Lator (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Lásd 141. sz. Sármellék—Égenföld (Zala m.) Lásd 45.sz. 189/1. Sárospatak-Ny-i várárok (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XXVI). A múlt század elején a Bretzenheim-kori parképítéssel, a Ny-i várárok betöltésével a városfal jelentős szakasza eltűnt, a feltöltés alá került. A kastélyparkban a városfal mintegy 90 m hosszú szakaszát bontottuk ki ebben az évben. Feltártuk a Perényi-kori építési periódushoz tartozó ötszögű bástyát, mely az Angelini-féle 1573-as várostérképen szerepel. Kibontottuk a bástyába K-ről nyíló lépcsős bejáratot. Tisztáztuk a bástya alaprajzi elrendezését: D-i fala 10,4 m hossz(, 1,5—1,8 m széles, míg É-i fala 9,2 m. A két fal tompaszögben törik meg. A bástya Ny-i kiterjedése 11 m. Belső mérete, szélessége 8,5 m. Eredetileg háromszintes lehetett, a felső szint valószínű az 1702-es robbantáskor pusztult le. A középső szint épen megmaradt egy és lepusztult két lőrését az É-i fal külső síkjában kibontottuk, az alsó szinten négy, tölcséresen összeszűkülő létrés nyílott. A két szintet a gerendafészkek tanúsága szerint fafödém választotta el. Az É-i fal belső síkjánál a fal alapozási lábazatát sikerült feltárni, mely alapján a belmagasság megállapítható: 2,8 m. A XVII. sz-i 106