Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1984. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/38. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1985)
Őskor
között nincs meg az összhang, s a kivitelezők sohasem jelzik a munka megkezdését, hogy a régészet érdekeit is érvényesíteni tudjuk. Az esetek döntő többségében így pusztulnak el a lelőhelyek. Sz. Máthé Márta 22. Hidasnémeti — Borházdíílő (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (XVII). Folytattuk a felső paleolit telepen az 1983. évben megkezdett ásatást. 64 m 2nyi területet tártunk fel. A középső, VII. sz. szelvényben értünk le legmélyebben. Ennek alapján az egykori domborzat a jelenleginek ellentéte volt, azaz a rétegek a jelenlegi völgytalp felé emelkednek, a dombtető felé lejtenek. Ebben a szelvényben két, egymástól 10—15 cm-es steril réteggel elválasztott települési szintet találtunk. A két szintben a leletanyag azonos jellegeket mutat. A település É-i szélét egyértelműen meg tudtuk állapítani. A telep Ny-on fokozatosan „kiékelődik", feltehetően egy egykori vízmosás elmosta. Az eddigi ásatások alapján a telepet a felső paleolitikum korai szakaszában lakták, a leletanyag a Hernád-völgyi felső paleolitikus leletekkel áll rokonságban. Simán Katalin 23. Hódmezővásárhely - Gorzsa (Csongrád m.) (XIII). Az 1978-83 között feltárt területet négy új szelvénnyel bővítettük a teli DNy-i lejtőjén. A IX. sz. szelvényben elértük a 9., a X. számúban a 11. (legalsó), a XI—XII. számúban a 8., a XIII. számúban a 3. neolit szinteket. Ujabb 13 temetkezést tártunk föl, ebből 11 tartozik a késő neolitikumba, így a tiszai kultúra itt feltárt sírjainak száma 30-ra emelkedett. A temetkezések közül egy szimbolikus, három gyerek, hat nő és három férfi. Különösen jelentősek a 26., 28., 29. számú sírok, amelyekben réz- és kőgyöngy-fűzésekkel (öv, nyakék, hajfonat és ruhaszegélydísz) csontkarpereccel és edénymellékletekkel együtt temették el a halottakat. A 26., 32. és 33. számú sírokban famaradványok, a sírok nagy részében okkerfestés, ill. okkerrögök is előfordultak. A XI—XII. számú szelvényekben az 5. és 7. szintek egy-egy jó állapotban fennmaradt, hosszú, három helyiséges ház maradványait jelentik. A házakban vastag falú, nagyméretű tárolóedények, kisebb karcolt és bütyökdíszes vékony falú edények, kőeszközök nagy számmal fordultak elő. Mindegyik helyiséghez nagyméretű, szögletes alaprajzú, eredetileg boltozott kemence tartozott. Szakaszonként a felmenő-falak csonkjai is megmaradtak. A XXX—XXXIII. sz. szelvényekben fontos új eredmény a rézkori tiszapolgári és péceli kultúrák településszintjeinek jelentkezése; így ezen a területen a késő neolitikum—korai rézkor átmenetéről kaptunk fontos adatokat. 14
