Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1984. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/38. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1985)

Közép- és újabb kor

kutatására. A torony belsejéből 7,10 m vastag feltöltést távolítottunk el, amely XVII -XIX. sz-i leletanyagot tartalmazott. A feltöltés kezdetét I. Lipót király (1657—1705) pénzei keltezik. 7,10 m mélyen egy habarcsba rakott köves szintet találtunk, amelyből további 20—30 cm-t elbontottunk, anélkül, hogy a köves rész véget ért volna. A további mélyítést a statikai szempontok nem tették lehetővé. A torony, a várfal ésa XVII. sz. közepén épült bástyafal találkozásánál szelvényt nyitottunk, amelynek K-i metszetében egy több­rétegű földsánc jelentkezett. A toronytól a várkapuhoz vezető várfalra merő­legesen nyitott szelvényben szintén jelentkezett e sánc folytatása. A sánc párhuzamos irányú a későbbi kő várfalakkal. A szelvényekből bronzkori kerámia- (közte néhány mészbetétes) és állatcsont-töredékek is előkerültek. Rainer Pál 218/d. Veszprém - Vár, Tolbuhinu. 21-23. (Veszprém m.) (XXXVI 11). A két telek közös határának nyomvonala mellett végzett közműépítést meg­előző munkálatok során megállapított eredmények: 1. a 21. sz. telek járószintje (251,60 m) alatt 248,30-248,60 m között törtköves, meszes habarcsú, 60 x 70 cm-es belméretű boltozott csatorna hú­zódik Ny-i lejtéssel. Az épület Ny-i homlokzatától Ny-ra 9 m-re e csatorna szögben megtörve halad a 23. sz. telek irányában. Kora a XVII XVIII. sz-ra becsülhető. 2. a 23. sz. telek járószintje (257,34 m) alatt 255,80-256,50 m között törtköves oldalfallal és téglázott boltozattal rendelkező csatorna Ny-i irányú lejtéssel. A mintegy 40 x 70 cm-es belméretű csatorna becsült építési ideje: XVIII. sz. Kralovánszky Alán 218/e. Veszprém - Vár, Tolbuhin u. 33-35. (Veszprém m.) (XXXVIII). A XVIII. sz-i ferences kolostor É-i homlokfalának átvésése, ill. ezt követő fel­tárás során megállapítást nyert adatok: 1. a mai járószint (259,30 m) alatt 258,90 m-en újkori, 257,20 m-en középkori járószint található. 2. a kolostor É-i fala kettős: a meszesebb habarcsú É-i középkori ere­detű, a sárga murvás D-i pedig XVIII. sz-i. Az előbbi min. 256,85-re, az utóbbi a 254,83 m-en jelentkező dolomit sziklafelszínre alapozott. Kralovánszky Alán 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom