Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1984. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/38. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1985)

Közép- és újabb kor

190/2. Lászlófalva — Templom dülő (Bács-Kiskun m.) (V). Az előző évi munkaterülethez csatlakozva folytattuk „Szentkirály" késő középkori, kun lakosságú falu feltárását. A ref. templomtól D-re a III. sz. munkahelyen egy nagy kiterjedésű, több lakóházat is magába foglaló beltelek teljes feltárását végezzük, 1984-ben kb. 2000 m

2-re nőtt a telek már átkutatott része. Előkerült objektumok: a 6. sz. házhoz DNy felől csatlakozó melléképület; a 12. sz. ház ÉK-i vége; a 90—106. sz. gödör. A gödrök többsége betöltődése előtt terménytároló verem volt; a 94. sz. gödör alján faszerkezetű kutat találtunk, amely még a település fennállása alatt betemetődött. Kibontottuk egy nagy vízelvezető árok (33. sz.) újabb szakaszát. Fontos új eredménynek számít a falu pusztulásának idejére (XVI. sz. vége) keltezhető, utolsó külső járószint kibontása nagy felületen, ahol állattartásra szolgáló el kerített, ill. félig fedett helyek nyomai voltak megállapíthatók. Másrészt a lakóépületek alatt több helyen kibontottuk a legkorábbi járószintet is, amelyen cölöpszerkezetű, nem szilárd falú építmények álltak. Ujabb szakaszokat tártunk fel a középkori falu utcájának (kocsiútjának) felszínéből. A középkori templom körüli temetőben 13 sírt tártunk fel (257—269. sz. sír). A temető alsó rétegei Árpád-koriak. Két késő középkori sírban párta maradványok kerültek elő. Munkatársak: Ferencz Márta antropológus, Takács István archeozoológus, Balázs György néprajzkutató. Kassai Mária archeobotanikus. Az ásatáson részt vett: Hutai Gábor restaurátor és Trunk Károly, Bárdos Éva preparátor. Ács Csilla és Hatházi Gábor egyetemi hallgató. Pálóczi Horváth András 191. Mázaszászvár - Szászvár - Vár, rk. plébánia (Baranya m.) (XXIV). Az 1984. évi ásatás során a plébániaháztól Ny-ra levő kertben folytattuk a munkát, valamint az É-i kert Ny-i szakaszán dolgoztunk. A plébániaház Ny-I homlokzata előtti nagy metszetfal elbontásával tisztáztuk az itt már korábban feltárt K—Ny-i irányú törtkőből épített középkori falaknak az épület egykori földszintjéhez való csatlakozását. A metszetből nagymennyiségű mázas és részben mázatlan XIV—XV. sz-i kályhacsempe töredék és egyéb kerámia került elő. Az É-i kertben húzott egyik kutatóárkunkban megtaláltuk a Ny-i homlokzat előtti É-D-i irányú törtköves középkori fal további É-i folytatását. Ugyanitt megtaláltuk a török építésű Ny-i várfal alapozásának alját, valamint a falhoz csatlakozó török kori szintet. Az É-i irányban megnagyított árokban a várfal felé lejtő — feltehetőleg török eredetű - szabálytalan alakú kövekből készült kőburkolat egy kisebb szakaszát tártuk fel. 107