Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Honfoglalás kor

HONFOGLALÁS KOR (Térképszám: 132-143) Balatonmagyaród — Kányavár sziget II. (Zala m.) (Lásd 4/2. sz. 132. Balatonmagyaród - Kiskányavár (Zala m.) (XIX). A Balaton egyik egykor belső öblének K-i partvonalát képezte a Kiskányavár néven is­mert É—D irányú dombvonulat. Feltárásunkat a korábban végzett terepbe­járásunk alapján kezdtük el. Az átvizsgált 700 m 2 területen szórványosan je­lentkező rézkori (Balatoni csoport ?) leletanyagot, 17 későbronzkori sírt,egy késővaskori lakóházat, két IV-V. sz.-i vermet, két IX. sz.-i lakóházat és egy X. sz.-i lakóházat találtunk. A későbronzkori sírok felét a szántás annyira megbolygatta, hogy több esetben csak a sírgödör alját sikerült megfigyelnünk. A temetőn kívül jelentős objektumnak számít az egyik IX. sz.-i lakóház, amelyben három, eredeti helyén álló edényt találtunk. Különösen fontos a X. sz.-i ház, hiszen eddig ez az egyetlen ilyen korú feltárt lakóház az egész megyében. A lelőhelyen folyó feltárás leletmentés jellegű volt, a szárítás által veszélyeztetett urnasírok miatt. Horváth László Budapest, III. Kaszás dűlő 12. Lásd 67/3. sz. 133. Esztergályhorváti — Huszárvár (Zala m.) (V). A Zalavár-Rezes­szigettel szemben, a Zala túloldalán fekvő egykori sziget a Kisbalaton re­konstrukciójával kapcsolatban veszélyeztetett terület, melyet a korábbi fel­mérések alapján dorongút kötött össze a „Rezessel". Az 50-es években néhány IX. sz.-i sírt találtak egy „kitermelt" templom közelében. Az 1982. évi próbaásatás során csak néhány kutatófelületet nyitottunk: faszerkezetes sáncra utaló maradványok, XIII. sz.-i templom kiszedett fala került elő, a terület legalsó kultúrrétege IX. sz.-i anyaggal datálható. A mentőásatás fo­lyamatban van. Cs. Sós Ágnes 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom