Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1982. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/36. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1983)

Magyar közép- és újabb kor

szín alatt. A szentélyben és ettől K-re a munka késői bolygatások vizsgálatára és az É-i oldal hosszmetszetének kialakítására korlátozódott. Még K-re, a körítőfal belső oldalán, a korai jelenségeket tanulmányoztuk. A körítőfal ÉK-i szakaszának feltárását Ny felé folytattuk. E fal kis darabja a DNy-i részen is felbukkant, ahol az épületen kívüli szelvényeket egyesítettük, bővítettük és mélyítettük. A templom körüli temetőből 16 sírt -(50 —65. sz.) tártunk fel, ebből kettőt a körítőfal K-i részénél. Az a részben most lebontott réteg, amelyet Árpád-kori cserepek jellemeznek, mindkettőt fedte; az egyikben (50. sz. sír) S-végű hajkarika volt. A többi — későbbi és jórészt töredékes — sír zöme a D-i oldalon került elő. Az egyikben (65. sz. sír, a D-i hajófal mellett) Zsigmond átfúrt pénze feküdt, ami a későbbi temetkezések egész sorát (56., 40-43. sz. sírok) is a XV-XVII. sz.-ra datálja. Az 52. sz. sírból gótikus, veretes bőrövet, az 55. sz. gödréből nyolcszögű, hornyolt oldalú pillértörzs-darabot emeltünk ki. A korábbi épület és a gótikus szentély falainak vizsgálata keveset haladt. A D-i (későbbi) hajórész falai végleg kiszabadultak. A Ny-i a torony D-i falától elválik. A bővített hajó bejárata, amely csak itt lehetett, teljesen elpusztult. A felmenő fal átépítése, aminek nyoma a toronytól 70 cm-re lezárul, a bejárat megújításával függhetett össze. Az ehhez tartozó küszöb legfeljebb 110 cm hosszú lehetett, mivel az átépített fal ekkora szakaszon hiányik. A torony omladékából ikerablak osztóoszlopának lábazat- és fejezettöredéke került elő. Az utóbbi a hajó DK-i sarkában feltárt oltáralapozásba beépített fejezettel rokonítható, amely a bővítetlen hajó későromán, bélletes kapujából származik. A két előbbi töredékhez olyan rózsaszín habarcs tapad, amilyen az omladék nagy részét és a toronyalj vakolatát is jellemzi. Ez utóbbi viszont sárgás falazó habarcsra került; a torony alsó és felső része tehát egymástól építéstörténetileg elkülönülhetett. A torony végéig igen rongált, szinte habarcs nélküli alapozása jóval gyengébb, mint a korai (É-i) hajófalé, amely a két épületrész eltérő korára vall. A téglalap alaprajzú, haránt fekvésű torony D-i felmenő fala teljesen elpusztult. A Ny-i oldalon a D-i sarokban és középen egy-egy belső falpillér tárult fel; az utóbbinak kívül kiugró erősítés alapja felel meg. A rézsűs fedőlemez kisebb-nagyobb része a két falpilléren és a hajó felőli oldal középső, hengeres támaszán, amely most szintén kiszabadult, egyaránt a helyén volt. A hengeres pillérre támaszkodó két egykori árkádív közül utóbb csak az É-it falazták be, amikor tömör karzatlépcsőt építettek. A toronyalj két boltszakaszra osztott térlefedése hevederes és valószínűleg bordátlan megoldású volt. A Ny-i falon bejárat nem nyílt. Tóth Sándor 130