Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1981. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/35. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1982)
Népvándorlás kor
137. Szegvár - Oromdűlő (Csongrád m.) (XXXV). A két éve tartó — a folyamatos homokbányászást megelőző — többszöri leletmentés során feltártunk hét D—É-i tájolású szarmata és 12 ÉK—DNy-i tájolású kora-avar sírt. A szarmata sírokat egy kivételével kirabolták. Az „in situ" sír, a kirabolt sírok maradék leletanyaga alapján (gyöngyök, fibulák) a temetőrészt a II. sz. második felében használták. A feltárt kora-avar sírok közül említést érdemel az 1. és 33. számú sír. Az 1. számú sír leletanyaga — többek között — bizánci ékszerek, pont-vonással díszített préselt ezüstveretek. Az emberi váz fölé temetett részleges lótemetkezés germán jellegű lószerszámot tartalmazott. A 33. számú sír férfi halottja mellé, fegyverein kívül, vele temették felszerszámozott lovát és két-két megnyúzott ló, illetve marhabőrt. A temetőrész közepén három fülkesírt tártunk fel. (Ta) Konzultáns: Trogmayer Ottó. A leletmentésen részt vettek: Simon Katalin, Vályi Katalin, Szőke Ágnes restaurátor, Béres Mária, Gál Éva, Kriveczky Béla, Nagy Erzsébet, Révész László, Szathmári László, Tari Edit, Vörös Gabriella (JATE) egyetemi hallgatók. Lőrinczy Gábor 138. Székkutas - Kápolnadűlő (Csongrád m.) (VI). A későavar temető júliusi ásatása során előkerültek a 448—462. számú sírok. A 459. számú, D—É irányítású, szarmata sír volt. Az avar temető hosszanti kiterjedését tisztázó ásatásnál előkerült sírok közül említést érdemelnek a 457—458. számú fülkesíros temetkezések. Mindkét halottat koporsóban temették el. Az egyikben nem volt melléklet, a másikból vascsat, orsógomb és gyöngyök kerültek elő. A temetőt K-ről kísérő temetőárkot (esetleg sáncot) két helyen vágtuk át: mindkét metszetben hármas temetőárok mutatkozott. Ez összhangban van a korábbi években megfigyeltekkel. A temetőtől K-re elterülő nagyméretű sáncrendszert négy helyen vágtuk át. Az átvágások metszete alapján kettős földsánc vesz körül kb. 2 km 2 területet, amely a népvándorlás korra keltezhető. E területen belül levő Árpád-kori templom és temető helyének pontos lokalizálására húzott kutatóárkunkban bolygatatlan XIV. sz.-i (?) sírokat, és másodlagos helyen fekvő termésköveket, edénytöredékeket találtunk. A terméskövekből épített templom (egyetlen téglatöredéket sem találtunk!) kövei közül több oszlop és féloszlop töredéke is előkerült. (Ta) B. Nagy Katalin 72
