Czeglédy Ilona (szerk.): AZ 1981. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/35. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1982)

Honfoglaláskor

Az ásatáson részt vett: Stanczik Ilona, Fodor István, Patay Pál, Nova*.-. Gyula és Tar György, valamint Tárnoki Judit egyetemi hallgató. Soós Virág 158. Örménykút (54. sz. lelőhely) (Békés m.) (III). A Magyarország Régészeti Topográfiája lV/2, kötetében a fenti számon szereplő lelőhelyen 1981 -ben kéthetes szondázó ásatást végeztünk. Az ásatás célja a felszíni terepjárás során talált VII—XI. sz.-i telepnyomok hitelesítése volt. Öt kutatóárkot nyitottunk, bennük a korai magyar korra utaló telepjelenségeket (gödrök, árkok) figyeltünk meg, és részben feltártunk. A 2. számú kutatóárokban egy téglalap alakú, félig földbe mélyített ház nagyobbik felét sikerült kibontanunk, s itt három, a középtengelyben szabálytalanul elhelyezkedő cölöplyukra bukkantunk. A betöltésből és a padlóról nagyszámú kerámia került elő, közöttük korongolatlan cserépbogrács peremtöredéke. A kerámia többsége azonban a korongon készült, homokos-kvarcos soványítású, túlnyomórészt világos sárgásbarna színű, szabálytalanul körbefutó vonalakkal díszített. A házból előkerült még néhány olyan edénytöredék is, mely a késő avarkor, illetve a X—XI. sz. fazekasságának jegyeit viseli magán (az utóbbiak képviselik a döntő többséget). Mindezek alapján a feltárt házrészlet kora a X. sz.-ra tehető. Egy másik kutatóárokban egy teljesen összeállítható korongolt cserépbográcsot találtunk. A kutatóárkainkban több helyütt is egymást metsző telepjelenségeket figyeltünk meg, ezek módszeres feltárásától várjuk a leletanyag korának pontosabb meghatározását és az esetleges korszakok szétválasztását. Az ásatáson részt vett: Gere László, Medgyesi Pál és Takács Miklós egyetemi hallgató. Bálint Csanád — Jankovich Dénes 159. Sándorfalva - Eperjes (Csongrád m.) (XXXII). 1981. márciusában és áprilisában folytattuk a múlt év novemberében végzett, a halastó építése miatt szükségessé vált leletmentést, s feltártuk a 45—130. számú sírokat. Ezek többsége a X. sz.-ból származott. A honfoglaláskori temető teljes egészében feltárásra került (mintegy 120 sír). A temetőben két csoport különíthető el, az egyik szárnyán gyermeksírok. Néhány sír a temetőtől igen nagy távolságban került elő'. Az egyszerű sírgödrök mellett viszonylag gyakoriak a padmalyos és padkás sírok, a koponya alatti „földpárna". Több lószerszá81