Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1980. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/34. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1981)

Magyar közép- és újabbkor

középkori (XI-XVI. sz.-i) településének maradványaikerültekelő. Az I. sz. szelvény D-i végében megtaláltuk a temetőfal folytatá­sát. Tőle Ny-ra ugyancsak egy téglából készült É-D-i irányú fal húzódik. A faltól Ny-ra tűzhelyet tártunk fel az aljába ra­kott cserépmaradványokkal. Az emiitett faltól É-i irányban - a II. sz. szelvény köze­pén - egy nagyobb köralaku tűzhely, kemence maradványa mu­tatkozott. A faltól Ny-ra - különböző irányba futó - téglatörme­lékes falalapmaradványok kerültek elő. A II. sz. kutatószelvényben egy nagyobb gödörlakás marad­ványa került elő a hozzátartozó, kiegészitő gödör-rendszerrel, a környéken két hamusgödör is kibontásra került. A feltárás során megtaláltuk a nagyméretű félköríves ke­mencét a hozzátartozó hamusgödörrel, valamint négy köralaku és ovális gödörrel. A kutatás eredményeinek részletezésétől eltekintve végső soron 8 különböző korú (Árpád- és középkori) földbemélyitett la­kóház maradványát, valamint a hozzájuk tartozó közel 15 tűzhely és kemence alapját, valamint félszáznál is több szemét- és ha­musgödör maradványát sikerült feltárnunk. Igen gazdag XI-XVI. sz. -i telepanyag: közel 5000 kerámia­töredék, nagyszámú állatcsont-anyag, valamint a településhez tartozó különböző használati eszközök (sarló, sarkantyú, kések, szigony stb. ) került elő. A lakóházak kronológikájának meghatá­rozását segítik a XIII. sz.-i illetőleg a XV-XVI. sz.-i pénzér­mék. A feldolgozás előtt arra gondolunk, hogy sikerült megtalál­nunk a monostor jobbágynépének a XIII. sz.-ban elpusztult majd a később újjáépített és a XVI. sz.-ban - a török által - elpusz­tított lakóházainak maradványait. Ásatásunk során Somogy megye - eddig feltárt - legna­gyobb Árpád- és középkori település-maradványa került elő. (Ta) Magyar Kálmán 159. Budapest, I. Iskola u. 16 . (V). A fennálló iskolaépü­let udvarán, építkezés közben sirok kerültek elő. A sirok korá­nak megállapítása után (XIX-XX. sz. fordulója), csak egyetlen te­temnek feltárását végeztük el. Ezt a férfit ugyanis rác népvise­letben temették el. A Vízivárosban ebben az időszakban még a lakosság egyik jellegzetes rétegét képviselték. Különösen érde­kes volt a tűzpiros bocskora. A korhatározáshoz az ingén lévő porcelán gombok nyújtottak segítséget. (BTM) H. Gyürky Katalin 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom