Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1980. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/34. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1981)

Honfoglaláskor

továbbá a bikonikus, szines üveggyöngyökből álló nyakék. Egy kislány sirjában ilyen gyöngyök közé fűzve omega alakú ólom­csüngők kerültek elő. Ugyanebben a sirban volt egy pajzsos fe­jű, spiráltekercses gyürü is. Ezeket a sirokat a VII. sz. - ra keltezhetjük. Az É-D-i tájolású sirokban a férfiaknál változatos összetételű, gyakran hiányos garnituráju, öntött bronz övvere­tek díszítették az övet. A női sirok leletei közül pedig említés­re méltó egy pár kiszélesedő fejű, öntött bronz karperec, vé­sett és poncolt díszekkel, továbbá egy apró dudorokkal ellátott, pajzsosan kiszélesedő fejű lemezgyürü. A temető tehát ebben az irányban sem "öregszik", a jól keltezhető leletek itt is IX. szá­zadiak. (Ta) Az ásatáson részt vett: Varga Béla (Miskolc), Molnár László technikai tud. munkatárs (Zalaegerszeg), Győry Hedvig, Seleanu Magdaléna, Cseh János egy. hallgatók. Szőke Béla Miklós - Vándor László 127. Zalaszabar - Borjuállás (Zala m. ) (XV). A Kisbala­ton rekonstrukciójához kapcsolodo előzetes leletmentés során folytattuk az 1968-1969-ben megismert IX. sz.-i temetőben az ásatást. Ez évben 47 sirt tártunk fel, amelyek négy sorban he­lyezkednek el. Továbbra is csak a temető K-i szélét ismerjük. A Ny-K tájolású, keresztény ritusu sirokban kevés mellékletet találtunk. A férfi sirok szinte melléklet nélküliek. A női és gyermeksirokból előkerült többtagú rudgyöngyök és a bronz il­letve ezüst fülbevalók megerősítették a korábbi keltezést. A temetőt a IX. sz. elején betemetett szemétgödrök fölé telepitették. Több sir a laza feltöltésben megsüllyedt. A telep­objektumokból gazdag kerámia és állatcsontanyag került elő. Em­lítésre érdemesek még a csonteszközök (ár, lyukasztó, simitó), amelyeket a bőrfeldolgozásban használtak. (VIZITERV) A feltáráson részt vett: Bilkei Irén régész, Kőhalmi Béla és Beke Edit restaurátorok. Müller Róbert 128. Zalavár - Vá r (Zala m. ) (IV). A feltárás 1980-ban a Vársziget É-i részén, az 1973 óta folyamatosan, tervszerű le­letmentés alatt álló területekhez csatlakpzva folyt. Ujabb erődí­tés szakaszokat tisztáztunk, a többszöri átépítést mutató objek­tumok periódusai a IX-XI. sz. közé datálhatók. A IX. sz. folya­mán egy ideig a területet temetőként is használták. A fa-kő­konstrukciós erődítés a legkésőbbi periódusra jellemző, de a 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom