Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1978. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/32. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1979)

Magyar közép- és újabbkor

letre kiterjedhetett, a régészeti kutatás a feltörő talajviz miatt csak a szintek és alapfalak feltárására korlátozódott, illetve a templomkörüli temető kis részletét is megvizsgáltuk (10 sir). Megállapításaink szerint az első templom a XII-XIII. században épült, téglalap alaprajzú hajóból és egyenes záródású szentélyből állt. Déli homlokzatának kiképzése az épülettipusnak megfelelő volt. A XIV. század körül a leomlott DNy-i sarok újjáépítésekor már gótikus kaput alakítottak ki a románkori helyén, s az elpusztult két nyugati résablak helyett csak egy hasonlót. Ezidőtájt a szentélyzáródást egy félkörös, kisméretű fülkével bővítették, a szentély északi oldalához pedig sekrestye épült. A XV. század végén elbontották a szentélyt. A helyére kerülő késő-gótikus uj szentély faragottkő-részletei - mérmüves ablakok, boltozat - valószínűleg nem a helyszínen készültek. Először nem építettek támpilléreket, majd azok felépítése is szükségessé vált. A XVI. században bővítették nyugat felé a hajót, ugyanekkor elbontották a sekrestyét, helyére támpillér került. 167374 körül 67 db ezüstpénzt rejtettek el a templomban, valamint egy cserépfazékban egy gótikus kelyhet paténával. A XVII. század végén a templom nagyrészt összedőlt, újjáépítésére 17101720 körül került sor. Ekkor nyerte mai formáját. 1726-ban készült értékes festett famennyezete, 1758-ban berendezése. Ugyanekkor uj ablakokat vágtak a hajóban a középkori nyílások helyére, előcsarnok és harangtorony készült. Később már csak támpillérekkel támasztották meg a rossz állapotban lévő falakat. (OMF) A kutatásban részt vettek: Simon Zoltán technikus, Kiss Zsuzsa, Weisz Viktória, Plank Ibolya, Kerst Mária és Tóth Ágota. Az épület helyreállítását H. Vladár Ágnes építész tervezi, munkatársa Káldi Gyula építész. Juan Cabello - Feld Istvá

n - Lukács Zsuzsa 142