Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1977. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/31. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1978)

Rómaikor

Az aquincumi polgár- és katonaváros közé esö földeken elszórt településre, utakra és temetkezésekre számítottunk. A terület közepe táján tárta fel Kaba Melinda a Benedek Elek utcai római temetőt. Ettől északra és délre ezideig még nem volt régészeti kutatás. A dűlőben egykor ED-i irányban folyt keresztül az Aranyhegyi patak, déli részét pedig sok kanyarulattal ma is átszeli a Rádl árok. Az egész terület vizenyős, áradásos volt az ókorban, a talajvízszint ma is magas. Aliandó településre nem volt alkalmas ez a hely, ezzel magyarázható, hogy a rómaiak előtti időből semmiféle régészeti emléket nem találtunk, újkori beépítése is fiatal, miként ezt a régi térképanyag mutatja. Az 1838-as óbudai árviz óriási pusztítást végzett Budapest e területén, a Filatorigát megépítéséhez innen termelték ki a földet, ezek a kubikus-gödrök több kutatóárkunkban láthatók voltak. Kutatásaink során a Kazal utca északi részén megtaláltuk az aquincumi polgárváros legdélibb beépített pontját, egy négyszög alaprajzú kőépületet. Azon kivül az Aranyhegyi patak folyása mentén a kora-római hamvasztásos temető gödrei folytatódtak. A terület déli részén két KNy-i irányú uttestet találtunk, melyeknek fedő kőlapjai másodlagosan felhasznált kora-római sírkövek és szarkofágok voltak. A filatorigátnál lévő tisztáson késő-római temető maradványaira bukkantunk, minden valószínűség szerint a Bogdáni úti késő-római temetőhöz tartozó sirok ezek. A terület közepe táján szórványosan előkerült kerámia és éremleletek a patak hordalékának foghatók fel. (II-III.sz.) Az ásatás során munkatársunk volt: dr. Kriván Pál egy. docens, ELTE Földtani Tanszék. (BTM). Pető Mária 44