Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

Rómaikor

- 50 átvágta. A táborfal felmenő részét, amely a felszin alatt 1,40 m mélyen jelentkezett, a XIX.sz.-ban szedték ki. A táborfal felmenő részének épitéséhez egy lanternát ábrázoló sirkőtöredéket is felhasználtak. A falsíkokat szabályosan faragott, 20x23, 35x23, 23xlo cm-es kemény mészkövekkel képezték ki. A felmenő fal magját rózsaszinü sóderrel kevert, habarcsba ágyazott szórt kövek, néhány tégladarabka határozza meg. A korai köves járószint nyomait a K-i metszetben megfigyelhettük. E járószint feletti kevert betöltésből COH.VII.BR.ANT.bélyeges tegula töredéke került elő. A táborfal alapozásának szélessége 3,40 m. A 10-12 cm széles zokli alatt habarcsba rakott soros falazás, majd négy sor földberakott kősor képezi az alapozás alsó részét. A fels"zintől mérve a D-i táborfal alapozásának alja 5,50 m-en került elő. A táborfaltól D-re a K-i metszetben enyhén Ívelten a fossa indulását is megfigyeltük. A tábor D-i falától D-re megtaláltuk két helyiség Ny-i zárófalát 4,35 m hosszúságban. Falazása: kivül szabályosan faragott kvádereket, belül szórt köveket helyeztek habarcsba. Az osztófal ÉNy-DK-i irányú, 75-80 cm széles; kemény mészkövekből, sárgás homokkövekből és palakövekből épült. Kötőanyagar habarcs. Az É-i és D-i helyiség további maradványait az újkorban pusztíthatták el. A D-i táborfaltól É-ra két, nagyjából K-Ny-i irányú csatornát is hitelesítettünk. A téglákból rakott 47 cm belvilágu csatorna oldalfalainak elbontásából LEG II AD és CAIOT bélyeges tegulák kerültek elő. A téglalapos csatornától 4,65 m-re É-ra 20 cm belvilágu, 25-25 cm kőfalas habarcsos csatornát vágtak át. Mindkét csatorna a III.sz.második felében már nem funkcionált. A D-i táborfaltól Éra átlag 70 cm széles felmenő fallal rendelkező, É-D-i