Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1974. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/28. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1975)

Magyar közép- és újabbkor

- 128 mint járószintjeit határoztuk meg. A XV.sz.-i edény, kerámia, vasmaradványok mellett legkiemelkedőbbek a kályhacsempe leletek, melyek között a budai mintára készült, a század második feléből származó un. pelikános, lovas alakos zöldmázas töredékek, valamint Szt.Kristóf ábrázolásos darabok voltak. A Báthori-várkastély K-i, agyaggal döngölt és cölöpsorral erősitett sáncának átvágásakor nagyszámú /60-70 db/ reneszánsz kőmaradványt találtunk. A XVI.sz. első felében emelt sáncban D-É-i tájolású, hevenyészetten eltemetett csontváz feküdt.A felső pusztulási /XVI. sz.közepe/ réteg felett van a XVII. sz.végi pusztulási, bontási feltöltés. Munkatársak: Hrotko Zsuzsa és Merész Emese. /Ta/ Magyar Kálmán 184. Papkeszi-Óvod

a /Veszprém m./ /XLV/. A leendő óvoda falainak alapozásakor 15 felnőtt és gyermek csontvázat bolygattak meg. Mellékletük nem volt, tájolásuk: DNy-ÉK. A csontvázak későközépkori vagy ujabbkor ri temetőhöz tartozhattak. /Ta/ K.Palágyi Sylvia Pák

a /Zala m./. L. 142.sz. Péc

s /Baranya m./. L. 74.sz. 185. Pécs, Bem J.u.

3. /Baranya ia./ /XXVI/. Az épület pincéjében végzett aknamélyitésnél előkerült egy nyers talajba vágott,kifalazás nélküli, 9 iá mély törökkori kut, amelynek laza betöltéséből gazdag lelatanyag került elő. A leletek többsége mázas török talpastálj,