Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1973. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/27. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1974)

Őskor

- 20 A 8 x 4 m-es alapterületű uj ásatás nem a korábbiak /19061949/ folytatása, hanem az időközben nagyrészt elhordott halom DKy-i oldalának legmagasabb pontján folyt. Az 1973.évi munkák mintegy 220 - 230 cm mélységig - nyolc települési szintet tártak fel. A lejjebb fekvő rétegek teljes feltárása a következő kampány feladata lesz. Településtörténetileg - vagyis a telepen egymás alatt található házak irányát, szerkezetét, valamint a házakat elválasztó utcák és terek méretét, irányát tekintetbe véve - összetartozott az I. /25 cm mélység/ és a II. szint /50 cm/. Anyaga határozottan a "Koszideri periódusba" tartozik. Pusztulási rétegen keletkezett és tűzvésznek esik áldozatul az ugyancsak összetartozó III. /80 cm/ és IV./103 cm/ szint. Házmaradványai között 120 cm széles, E-D-i irányú utca futott. A III. szint 2. házának padlóján egymás mellett, téglalap alakú és kerek katlantüzhely jelentős maradványai kerültek elő. A települési korszakot Füzesabony/C és Vatya/III. tipusu leletei egyértelműen a középső bronzkor/III-ra keltezik. A következő összefüggő települési korszakban, az Va /126 cm/, Vb /142 cm/ és a VI. /158 cm/ szintben változik a település szerkezete, - a korábbi utca "térré" szélesedik. A korszak kulturális besorolása egyelőre nem világos, korát azonban dunántuli mészbetétes edények cserepei, valamint jellegzetes Szőreg 3 és 4 tipusu edények a középső bronzkor 2, ill. 2/3 fázisra rögzitik. A házak iránya és szerkezete /széleiket döngölt agyagcsik jelzi/ ismét változik a VII. /200 cm/ és a VIII. /230 cm/ szintben. Mindkét szintben a házakat ÉK-DNy-i irányú, 300-320 cm széles utca választja el egymástól. A VII. szint anyaga a szelevényi tipusu retardáló Hatvankulturába tartozik, amely törés nélkül fejlődött ki a VIII. szintben először feltűnő klasszikus késő-Hatvan kulturából. Az ásatás társvezetője: Stanczik Ilona, munkatársai: R. Csányi Marietta és Tóth József restaurátor /Szolnoki Muzeum/, Vékony Gábor egy. tanársegéd /ELTE/ és Raczky Pál, Losits Ferenc, Cserményi Vajk és Antoni Judit egy.hallgatók, valamint 3.Horváth Jolán /Dunaujvárosi Muzeum/. Bóna István