Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1972. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/26. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1973)

Népvándorláskor

sírjai. A sirok tájolása Ny-K, a 70 önálló lósiré forditott, minden esetben K-Ny. A lósirokban a szerszámon /zabla, kengyel, nyereg/ kivül gyakran a harcos fegyvereit is megtaláljuk. A lósirok közül a legkiemelkedőbb a 186.sir, ahol a sirban talált faragott csont nyeregveretek alapján a nyereg biztonsággal rekonstruálható volt. A férfi és női sirok leletanyagában kát nagyobb csoport különithető el. A férfi siroknál a bronz vagy ezüst lemezből préselt övveretek a "Tótipuszta-Dunapentele-Igar

H körhöz, azaz a 670-es években megjelenő uj avarkori népcsoporthoz köthetők; a leletanyag túlnyomó része, az öntött griffes-indás emlékanyag azonban már a VHI.sz.-i avarság jellegzetes hagyatéka. Az öntött anyagból két, eddig párhuzam nélküli ember és állatküzdelmi jelenetes szijvég jelentős. A férfi sirokban gyakori a fegyver, lándzsa és kard, viszont az avarok pusztai,könnyű harcmodorára jellemző ijat és nyilat egyetlen sirban sem találtuk meg. A női sirok leleteiből kiemelkednek az avar emlékanyagban csak ritkán előforduló áttört diszü öntött bronzkorchgok. A kezel 200 korong mindenkor a bal combcsont mellől került elő. Díszítésük változatos, geometrikus, stilizált növényi, állat- vagy emberalakos. A korongok valószínűleg tarsolyt díszítettek. Jellegzetesek a nagyrészt korongos női sírokban talált szijvégek, amelyek az alsó lábszárig lelógó hosszú bőr öv végét díszítették. Sajátságos a temető sírjaiból teljesen hiányzó étel- ás italmellékletek. A több mint 1200 sirban mindössze két sárga füles bögrét találtak, de ezek sem helyi készítmények, hanem kereskedelmi uton kerültek ide. A temetőt a VII.sz. végétől a IX.sz

.-ig használhatták. A nagy lélekszámú, kb. 200-240 fős, nehéz fegy68