PARÁDI NÁNDOR: TECHNIKAI VIZSGÁLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÉS ÁRPÁD-KORI EDÉNYEKEN . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 12. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

I. Általános áttekintés

I. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS. 1./ Edénytechnikai kutatások szükségességének megindokolása . A régészeti emlékanyagban az emberi készítmények legna ­gyobb tömegét agyagtárgyak, elsősorban edények teszik ki.Ennek többféle oka van. A természetben úgyszólván nincs még egy o­lyan ásványi anyag, amely olyan sokféleképpen felhasználhaté , és olyan könnyen formálható lenne, mint az agyag. Ez ugyanis ­mint tudjuk - vízzel keverve gyúrható, nyújtható, korongolható, préselhető és önthető: kiformált alakját szárításkor megőrzi , égetéskor pedig erősen megkeményedik. Az agyagnak ezeket a tu­lajdonságait az emberiség már igen régen felismerte. Mivel az agyagot - jobb, rosszabb minőségben ugyan, - de mindenütt meg­találták és könnyen megszerezhették, már a legrégibb időkben sokoldalúan felhasználták: pl. túzhelyek, kemencék fenekének , házfalaknak tapasztására, téglák készítésére, stb. A különféle főző, sütő, tárold, temetkezési stb. edények javarészét nálunk a fiatalabb kőkortól kezdve szintén agyagból készítették. Bár ezeknek az edényeknek a rendeltetése más és más volt, végered­ményben valamennyi elsődleges szükséglet kielégítésének eszkö­zéül szolgált. Éppen ezért nagy tömegben, igen változatos for­mában és díszítéssel készítették ezeket. Az agyagedények törékenyek, s igy nemcsak nagyobb távol­ságra nem szállíthatók, hanem a mindennapi életben is sokkal rövidebb életűek - de ugyanakkor könnyebben pótolhatók is mint a maradandóbb anyagból /kő, csont, fém stb./ készített eszközök, szerszámok. Ezért sokkal inkább őriznek /pl. forrná ­ikban, díszítésükben, készitésmódjukban/ egy-egy művelődési

Next

/
Oldalképek
Tartalom