KALICZ NÁNDOR: TISZAZUG ŐSKORI TELEPÜLÉSEI . Szakdolgozat 1954 / Régészeti Füzetek 8. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1959)
I. Tiszazug régészeti kutatásának története
- 13 Wosinezkynak 19o4-ben Írott munkájában feltűnik a szelevényi telepen gyűjtött aészbetétes cserepek nagy száma./29/ A századforduló utáni első két évtizedben osupán egy alkalommal jut el régészeti lelet Tlszazúgból a Nemzeti Múzeumba /3o/ 1912-ben jelenik meg Ere cornerik Endre cikke a caápal domborműves cserépről,/31/smely még a tiszazúgl régészeti Táredat kutatása idején került elő és jutott el a szarvasi főgimnáziumba. A régészeti irodalomban mind bel-, mind külföldön sokat foglalkoztak a lelettel egészen a legutóbbi Időkig. Az első világháború befejezéséig semmi említésre méltó kutatás nem történt Tiszazúg területén.A háború befejezése után azonban ismét a régészeti érdeklődés előterébe kerül.1919-ben, árvízveszély miatt Pusztaistvánháza mellett a gát erősítéshez földmunkát végeztek. A földmunka során őskori leletek kerültek elő, melyeket Eún Árpád megőrzött és értesítette ezekről a Bűze ti Múzeumot. 1925-ben Hillebrand Jenő és Tompa Ferenc felkereste a lelőhelyet és megtekintette a Eún Árpádnál őrzött ls leteket. Megállapították, hogy a bodrogkeresztúri rézkori temetőhöz hasonló anyag került elő Pusztaistvánhézán. Hillebrand 1925 szeptemberében és 1927 májusában végezte itt ásatásait. A két ásatás alkalmával feltárt összesen 32 sirt. Hlllebrandnak igen nagy segítséget nyújtott Csala István és Turcsányi István középiskolai tanár. Mindketten gyűjtöttek régészeti leleteket Tiszazúg területéről. HiUebrand Jenő ásatásai és a kiadott ptf>likációk nyomán ismét világszerte ismertté vált Pusstaistvánháza, és ezáltal Tiszazúg./32/is. Mint Hillebrand Írja, 1925-ös régészeti kirándulások nyomán született meg a nagyrévi telep ásatásainak terve.A nagyrévi ásatásokat Tompa Ferenc végzi három éven keresztül. 19251926 és 1928-as években. Az utolsó ásatást O.Clarc társaságát. /29/ Wosinszky M.»Az őskor aészbetétes diszű edényművessége.Bp. 19o4. /3o/ M.N.M. Ltsz. 24. 1910. /3l/ Krecsmarik Endre, Szarvas domborműves képe őskori edénytöredéken. A rch. Ért. 1912. 363-368.o. /32/ Hillebrand Jenő, A pusztaistvánházai korai rézkori temető. Aroh. Hung. I7.I929. További irodalom a lelőhely Írásánál.
