ZALOTAY ELEMÉR: GELLÉRTEGYHÁZAI ÁRPÁDKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 7. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)
Néhány temetkezési szokásról
Lapjára, hosszában lefektetett téglaépltmények. Csupán a Béretekben térnek el egymástól, mert ezeket is az elhányt testi nagyságához szabták hosszúság, szélesség és magasság tekints teben. Csak egyiknek, a 124-25 számú sirnak volt téglafedele a másik kettőnek nem. Következetesen megegyeznek abban, hogy egyiknek sem volt feneke. Ezektől eltérő Bserkezete volt a 261. sirnak. Ezt sajnos egy későbbi rátemetkezés részben feldúlta. Itt a téglákat nem hosszában, vízszintesen, lapjukkal fektették egymásra, hanem rövidebb végükkel /bütüjükkel/ élükre állított lapokból képezték ki. A sirvégeket azonban ennél is lapjukra fektetett sorokkal zárták le. A téglaépitkezésnek ezzel a módjával az iroda lomban nem találkoztam és nincs analógiája az általam Ismert külföldi anyagban sem. Téglafeneke ennek sem volt és fedél desz ka nyomai sem jelentkeztek. A fenéknek téglával való kiburkolása elmaradását ilyenformán tisztázottnak kell tekintenünk, mert a nagymágocsi éa fehértói téglaBirok is ilyenek voltak. /8/ Annál problematikusabb a fedél kérdése. F enék dolgában a fenti eredményre jutottam a deszka fakereteknél is /koporsó/, amelyeknél deszkafeneket szintén nem találtam. Ugy látszik, e téglaoirnál is hasonló volt se eljárás a lefedee tekintetében is. Az elhunytat a reágördülő hantoktól tehát nem szigetelték el. Egyedül a 124-125. tégla sirnál tapasztaltam ezt. Ez igen sajátságos téglafedelet ka pott. Bem volt bolthajtásos, sem álboltozatú /még derékszögben alkalmazott tetőszerkezetet sem kíséreltek meg/, hanem vizszi» tesen, dobozszerű fedelet alkalmaztak. Ezt a gyenge fedelet a föld nyomásával szemben nem erősítették meg, hanem a téglákat mésszel egyszerűen összeragasztották. Az oldalakra peremet csináltak s igy a sir szélességéből l-l oldalon fél-fél, összesen /8/ Publikálatlan sirok 1947. 1951. évi leletmentések során váltak ismertekké.
