ZALOTAY ELEMÉR: GELLÉRTEGYHÁZAI ÁRPÁDKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 7. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Néhány temetkezési szokásról

- 52 A templom valószínűleg a XII. században épült. Lehetséges, hogy I. László uralkodása idején, mikor a csanádi püspökség , melynek területén állt, nagyobb átszervezésen ment keresztül. A falu - Gellértegyháza - vagyis a templom neve igy bátran hoz haté kapcsolatba az első csanádi püspökkel, akii lo63-btn avattak szentté. Ami Gellért temploma elütő alaprajzát illeti, itt sem találunk áthidalhatatlan ellentétekre, ha számbavesszük, hogy Gellért Marosvárott bizánci görög szerzetesek monostorában rezideált, ahonnan a görög barátok Oroszlánosra költöztek át . Nem lehetetlen, hogy Gellértegyháza népe éppen ezekkel a görög szerzetesekkel volt közelebbi kapcsolatban s igy azoknak a befolyása érvényesült a templomépítés alkalmával. Néhány temetkezési szokásról A sirok legnagyobb része koporsó /fakeret/ nélküli. A koporsó nélküli temetésnek több jellemző formája van: 1/ A sir fenekét vastag faezénróteg boritja. 2/ Faszéndarabok terülnek el a csontokon, de a sir fenekén nincs szénréteg. 3/ Mzpad, illetőleg pernyefészek, vagy a koponyánál, vagy a lábfejnél, rendszerint csak egy helyen. Az égetés enyhe, nem pörkölhette meg a holttestet, még a ruházatot sem támadhatta meg, bár néhány sirban az alkar és lábszárak csontjainak enyhe égési nyomát észleltem, eőt a szénrögök is a karcsonthoz tapadtak. E temetkezések rituális szokásának megfigyelésével a szakirodalomban a legrészletesebben Nyáry Albert foglalkozik a pilinyi sirmező leirásánál. Szendrei Ákos véleménye a monagi temetővel kapcsolatban az, hogy mindenütt csak a sirbatétel előtti tűzre gondolhatunk, mert a csontokon pörkölésnyomok nem tapasztalhatók. A gellértegyházai temető egyes sirjai azt mu-