ZALOTAY ELEMÉR: KELEBIAI BRONZKORI TEMETŐ / Régészeti Füzetek 6. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

A temető és a temetkezési ritus

- 58 ­lentmondás állapitható-e meg. Abban a helyzetben vagyunk,hogy a kelebiai temető teljes anyagát sikerült tiz hónap alatt res­taurálni s igy a kerámia alapján is osztályozhatjuk a sirmező leleteit. Az előkerült urnák kettő kivételével valamennyi ham­vakat tartalmazták. A könnyebb tipológiai és technikai eljárás-vizsgálat cél­jából az urnás és csontvázas csoportot egymás mellé helyezve, kísérlem meg a kronológiai megállapítást a kéBŐbbiek során . Típusos elkülönítésre a legalkalmasabbak az urnák. Kelebián e­zek látszólag változatosak, nagyjából azonban három alapformá­ra vezethetők vissza. Nevezetesen: 1. Besimitott, egyfülű, korsószerű urna. /l-es sir./ 2. Klhasasodó, tányérperemű, vagy abronycsnyakű, kérfülű, esetleg négyfülű, diszitett urna. /22. 25 sir./ 3. Virágcserép /hordó/ alakú, fületlen fazékuma. /ll. 15. 19. 42 stb./ A leggyakoribb a korsószerű, egyfülű. Ezt általában vatyei tjpusnak nevezik. Gyakori Vatyán, Felsőpusztaszeren, Csenge ­lén, tehát a Duna-Tisza közén. /I.2.3-6.8.10.16.2o.27.3o.34.36. 41.48.59.stb.stb. sirok urnái./ Következik ez után a körte a­lakú, tányér vagy abroncs peremű, kétfülű, nógyfülű, rendeze ­rint diszitett forma. /9.22.23.29.32.38.44.46.52.etb.sirok ur­nái;/ Harmadik a virágcserép, nevezhetjük hordó formájú típus­nak is, vágott fenékkel, kihajló peremmel, fül nélkül. Ezek a legkezdetlegesebb kivitelűek. Színük is eltér az előbbiekétől , mert tégls.vörösre égetettek. /2l/ A boritótálak első tekintetre változatosabb formákat Ölel­nek fel és több jellemző típusra akadunk. Legelterjedtebb az: 1. Egyfülű, lapos, szélesperemű, gömbfenekű, oldaléllel el­látott, melyet "kelebiai" típusnak nevezek./6,9.22.23.29-30.34. 38.41.57.etb.stb./ 2. Csonkakúpos, füles, vagy fületlen, rendszerint befelé

Next

/
Oldalképek
Tartalom