KOVALOVSZKI JÚLIA: RÉGÉSZETI ADATOK SZENTES KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉHEZ . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)
II. fejezet
- 3o nak egyik formájáról tudósít egy másik oklevél. 1/ Leirja, hogy a tó kifolyó nyílását elzárták és a nyilásnál fogták a halakat, nyilván varsával. Ezeken kivül biztos a halászatnak még sokféle módját űzték. Az itt letelepülő magyarság döntő szerepét a halászatban bizonyitja az, hogy az oklevelekben megnevezett halászé helyek jelentős részének magyar neve van s alig néhány az,amelyik szláv eredetű. Kniezsa István nyelvészeti elemzése alapján a szláv nevű Csany melleti 14 halastó neve közül 2 biztosan és 1 valószínűleg szláv eredetű /Osztra, TColve, Zirega?/. Hat nevet magyar nok határoz meg /Sarustou, Haperies, Sulmus, Ecetoua, Nandur tou, Cunutou/. / Az általa nem emiitetteken kivül biztosan magyarnak látszik az Ertue nevű halászó hely, e rotunda és lutea piscina bármelyikhez tartozhat és van két bizonytalan név. Az árterületek, nádasok, rétek rendkívül sok vlzimadárnác és vadnak nyújtottak menedéket. A halászat mellett bizonyára fontos szerepet játszott a tőrökkel, csapdákkal, ijjal való vadászat is. A folyóknak a közlekedés szempontjából is nagy Jelentőségük kellett legyen. Ezek között ie elsősorban a Tisza volt fontos. XVIII.-XIX. századi adatokból tudjuk, hogy a Tiszán nem osak a fenyőfát úsztatták le lápként /=tutaj/, melyet még Máramarosban eladtak, hanem a lápon hoztak még ölfát, sót óe almát is. 5/ A Kurca és a Körösök a tiszántúli részekkel kapcsolták össze területünket. Ezeken a folyókon egászen Nagyváradig eljutottak a szentesiek, vitték a Bőzott halat Erdélybe. A széles árterekkel, sok mocsárral b orltott területen kisebb távolságra is bizonyára gyakran osak vizi úton lehetett 1/ Szabó D.:A dömösi prépostság adománylevele. Magyar nyelv 1936. 3-4.135. 2/ Kniezsa I.lMagyarország népei a Xl.ezázadban. Szent István Emlékkönyv II. 465-47o. 3/ Nyiri A.: A kihaló szentesi vizi élet néprajsl és népnyelvi maradványai. Alf. Tud.Int.Evk.il.197.
