KOVALOVSZKI JÚLIA: RÉGÉSZETI ADATOK SZENTES KÖRNYÉKÉNEK TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉHEZ . Szakdolgozat / Régészeti Füzetek 5. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

II. fejezet

- 13 Szórványok kezűitek elő a következő helyekről: Szentes Sóház /I.3/14/, Sáphalom /X.3/19/, Sárgapart /I.3/12/, Berekhát /I.3/18/, Dinnyéaszlget /I.3/8/, Csongrád Felgyő /X.3/16/, Kunszentmárton /I.3/1/, teési bekötőút /I.3/25/. Az aránylag kevás ás csak kis részben hiteles anyagbői igen neház a bronzkori népesság összetételére következtetni. A leletekre vonatkozó néhány megjegyzés /pl. mészbetétes edények, zeugoritott-, nyújtott csontvázas, hamvasztásos temetkezée/hyilvánvalóan arra mutat, hogy a bronzkor folyamán kevert lakossággal kell e területen számolni, bár annak időbeli egymásutánját, vagy egykorúságát ma még nem tudjuk kimutatni. A Tiszán lévő rév és a kereskedelmi útak szerepéről tanúskodik néhány olyan jelonBég, melyek a dunántúli bronzkori anyagból ismerőBök/hamvasztásos temetkezés, mészbetétes edények/. A lakosság megélhetésének gazdasági alapja a nagyarányú külterjes földművelés és a fokozottabb állattenyésztés volt. Feltehetjük, hogy a földművelés egyre nagyobbarányü elterjedésével függ öseze az, hogy a nagy erdőségek eltűntek területünkről. A már kiélt földek helyett űj, egy ideig gazdag termőföldet biztosítottak a kiirtott, felégetett erdők helyén. A földművelés fejlettsége lehetővé tette, hogy nagyobb falvakba tömörülhessen a lakosság. /Jaksor-part, Teés, Zalota/. A folyók mellé épült falvak népe minden bizonnyal a halászat fejlettebb formáit is alkalmazta. 4. Tagkor A korai vaskorból szórványokon kivül csak raktárleleteket ismerünk. Az értékes bronzeezközöket a helyi lakosság rejthette a földbe az idegen támadók elól. Csongrádról /I.4/9/, Dónátról /1.4/28/, Nagykegyről /I.4A7/, Bökényből /I.4/3/, Szentes 8ógánypartról /I.4/22/, Terehalomról /I.4/21/ ás Mindszentről /I. 4/31/ kerültek elő a néha loo-nál is több tárgyból álló ilyen leletek.