JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Campona castelluma

- 5 biztonsági okokból a IV. század végén I, Valentinianus erőd-épitési elve alapján hatalmas fallal elzárták /6.kép/, mire a hadi út - nem vezetvén többé a táboron keresztül - a tábor háta mögött a ma is meglévő kanyarulatot volt kénytelen felvenni. Campona caetellumát illetőleg különben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy módunkban van azt antik kútfőkkel is kapcsolatba hozni. Az V. századi Zosimus ugyanis leirja Nagy Konstantinnak 322. évi sarmaták elleni harcát: "Mikor Constantinus hallotta, hogy a MaiotiB. mocsár mellett lakó sarmaták a Dunán hajókon átkelve az ő birodalmát megtámadták, hadat vezetett ellenük. A barbárok Rausimodus király vezetésével fel akarván őt tartóztatni, először egy nagy őrséggel megerőeitett várost támadtak meg. A város falainak egy része a föld szine felett kőből épült, felső része pedig fából volt. A sarmaták ezért azt hitték, hogy igen könnyen elfoglalhatják a várost, ha a fal farészeit felgyújtják. Tüzcsóvákkal támadtak a falakra.Miközben a falak védelmezői magasabb helyről nyilakkal és kövekkel öldösték a barbárokat, megérkezett Constantinus, s hátba támadva őket, a sok barbárt megölt , többeket élve elfogott, a megmaradtak pedig futásban kerestek menedéket. Rausimodus csapatainak nagyobb részét elveszitvén hajóra szállva átkelt a Dunán azzal az elhatározással, hoev újból meg fogja kisérelni a római uralom letörését.Midőn ez Constantinus tudomására jutott, maga is átkelvén az Istroson, üldözőbe vette őt s a domb sürü erdejében elrejtőzötteken rajtaütött, sokat megölt, köztük magát Rausimodust is, többeket élve elfogott, mig a megmaradtakat, akik kezüket feltartották, hübéresievé tette. Ezen elintézés után a foglyok sokaságával visszatért a császári székhelyére." V l/'I«T©9Í°t Vfiot. II.könyv, 21.fejezet.