JÁRDÁNYI - PAULOVICS ISTVÁN: NAGYTÉTÉNYI KUTATÁSOK / Régészeti Füzetek 3. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1957)

Publikáció a MOB számára

- 41 szine nem látszik a bázissal azonosnak. A mellből Ítélve nő

i szobor is lehetett? Oltárok. Mindhárom teteje kereken tányérosan kivájt. A főoltáron a tányértól jobbra-balra az ismert tekercs ; középen gyöngysorral átkötöttek, ebből kétfelé kelyhesen levelek nyúlnak ki, amelyek elől rozettában végződnek. Csak az egyik rozetta van teljesen kidolgozva. Elől középen madzagos átkötésben, spiráldiszes fonalta gok diszitik. A középső oltár felső disze erősen letöredezett. Diszéből a lapján lévő bemélyedés maradványán felül középen a patera disz maradt csak meg. A tetejét ért törési felületek nem erőszakos behatásból származnak. Azok simára kopott és erősen kalcinált felülete arra enged következtetni, hogy ezen oltár a kis szentély rombadőlte után még sokáig, évszázadokig in situ állt. Felső része a fagymélységen felül állandóan ki volt téve a fagy repedéseinek, lemorzsoló hatásának: a köröskörül ért lekopás arra vall. Ezzel szemben az alsó része vagy a felső párkányzat nagy része is, ahol alul a viz és fagy kevésbbé érte, a maga érintetlenségében,egyenes vonalaiban van meg. Darabokra törése is a beszivárgott és megfagyott viz repesztő hatásának tulajdonitható. A legkisebb oltár egyik sarkának letörése lágy anyagának tulajdonitható. Nem erőszak pusztitotta el tehát a kis szentélyt. Másként áll azonban a helyzet a kultusztáblával. Az kétségtelenül a képrombolás nyomait viseli magán. Vagy nem itt állott, vagy azt szándékosan leverték s a szentélyt a régi oltárok felhasználásával más kultusz céljaira használták fel.