BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
gessé. 90 9/ A szkitaság a Zöldhalompusztai-alcsoport területén még hosszabb ideig élt ezután is a keltákkal összekeveredve /v. Ö.Szob, Muhi, Rozvágy/, s mint a csicsói lelet mutatja, itt még a Kr.e.I.század körül is kimutatható. A második keletre való kelta előretörés a Kr.e. III. század elején történt. Ez a kelta invázió elsősorban az Alföld déli részén és a Maros vonalán át vonul a Balkán és Erdély megszálására. Ugyanez a kelta invázió dúlta fel többek közt Delphit is. A második kelta hullám az Alföld-csoport területéből elsősorban a Gyomai-alcsoport területét árasztotta el. A helyi szkita lakosság e területeken is összekeveredett a keltasággal, mint azt többek közta Hódmezővásárhely-kishomoki temető is mutatja.A szkíta elemek továbbélése itt is sokáig nyomon követhető, egészen a szarmata periódusig /Kr.u.2ü/, mint azt a Szentes-jak sorparti hor306 307 dasperemü tál^ v / és a vizesbánomi vaddisznófej veret^ '/ is bizonyltja /v.ö.móg Szentes-Kistőke szkita-szarmata temető/. Hogy a szkita és kelta lakosság időben párhuzamosan él az Alföldön, azt többek közt az a tény is bizonyitja, hogy innen egyetlen szkita sírba beásott kelta sir se mutatható ki, még azokból a temetőkből sem, melyben mind a két nép sirjai megvoltak. Lényegesen más a helyzet a Tápiószentmártoni-alcsoport te •5 08 rületén. Ez ugyanis nem esett a kelta előretörés útjába, /talán azért sem,mert a földművelő keltaság nem is tartott igényt e terület nagyrészót kitevő steppe jellegű pusztákra. A szkitaság itt tartósan megtelepülhetett, s régészeti hagyatékának sajátos jellegét töretlenül megőrizhette egészen a szarmata periódusig. Az itteni szkita leletek egyrésze a három alcsoport közül a legfiatalabb tipusokat képviseli /v.ö.tápiószentmártoni szarvas, tápiószelei vasnyelü tükör és bordasperemü tálak stb./. Az em litett tárgytipusok időben már belemennek a szarmata periódusba. A tárgyi formák kontinuitása mellett 90 9/ a szkita temetők nek a szarmaták által való folytatása is ezt a tényt bizonyltja /v.ö.Tápiószele, Törökszentmiklós, Tiszalök, Nyíregyháza/. A Tá305/ Hunyady Ilona szives szóbeli közlése. 306/ Hunyady 1942. LVTII.t.20. 307/ Fettich 1926.6.1. 308/ V.ö.Pink 1939-,Márton 1933. és Hunyady 19^2 .térképei. 309/ Párducz 1941.VIII.t.7, X. t.23, XX.t.7,stb.
