BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
- 67 nák és edények alá néha kőlapot tettek. 2 8''/ A kuporitott csontvázas temetkezésnél is sok variáció figyelhető meg. Maga a kuporitás is egyszer erősebb /XVl.t.l/,máskor gyengébb /XVI.t.4/. A kuporitott sirok tájolásában egyes temetőkben annyi variáció mutatkozik, hogy szabályt itt nem lehet felállítani erre vonatkozóan /v.ö.Tápiószele/. Más temetőkben viszont csak az É-D, illetve D-É-irányu tájolás lép fel /v.ö . 286 pl. Szentes-Jaksorpart. / A nyújtott csontvázas sirok tájolásánál is igai sok elté rést találunk. 2 8^/ Itt azonban a leggyakoribb a fejjel kelet nek, illetve nyugatnak való fektetés /v.ö. Szentes-Vekerzug ,il288 letve Békéscsaba-Fényes/. / A sirba tett mellékletek közt a leggyakoribb a behúzott pe-rémü tál és a füles bögre, de más tipusu edények mellett fegyverek, ékszerek és más használati tárgyak is szerepelnek. Igen fontos tény az, hogy a jellegzetes szkita leletek nagy többsége az Alföld-csoport területén a hamvasztásos sírokból került elő. A kuporitott és nyújtott csontvázas sirok általában sze' gényebbek. Mivel a fejedelmi kincsek és a fegyverek nagy többségét az Alföldön hamvasztásos sírokban találták, feltehető, hogy az Alföld-csoport szkita rétege elsősorban ezt a temetkezési ritust alkalmazta. Az ismertetett temetési rítusoknak úgyszólván mindegyike szerepel" a helyi koravaskori sirleleteink közt. A hamvasztásos temetkezés szokása a Lausitzi-kultúrával kapcsolható össze az Alföld területén a korai vaskarban. Az égett csontoknak földre, illetve urnába való helyezése itt általános. Edények alá tett kőlapok szerepeltek pl. a Tompa által feltárt meszesi lausitzi tipusu sírokban is. 2 8^/ A hamvasztásos rítusok közül egyedül az égett csontoknak tállal való íeboritása tekinthető az Alföldcsoportra jellemző ujabb változatnák. Jellegzetesnek kell tar285/ Leszih 1939.70.1. 286/ Párducz 1940.90.1. 287/ Párducz 1942.56.1. 288/ Éárducz 1940.86.skk.l. 289/ Tompa 1936. 9?100.1.