BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
„ - 47 helyei a következők: 1.Mezőlak /Veszrém m/, 2. Komárom megye területe, 3- Zseliz /Bars m/, 4. Mátraszele /Nógrád, m/, 5» Szendrő ' /Borsod ra/, 6. Csanytelek /Csongrád nj/. Erdélyhői a mezőmadarasi bronz töredék lehetett Roska szerint egy ilyen - tegezveret Q/r darabja. / A tegezveretek elterjedését továbbvizsgálva feltü nőnek kell még azt is találnunk, hogy a csanyteleki durva kiv&elü példányt kivéve, a többi mind a Zöldhalompusztai-alcsoport területén kerül elő. Még a dunántuli mezőlaki lelet is ennek az alcsoportnak a kisugárzásaként fogható fel. A fordított kereszta laku tegezveretek, mint nevük is mutatja, nagyjából fordifcott keresztalakot mutatnak. Hátukon két kis fül szerepel. Az előkerült tiz példány közül 9 bronzból készült, egyedül a szendrői darabot faragták ki csontból. Spitzyn szerint ezek a készítmények a tegezt diszitették ugy, hogy az övhöz erősitett tegeztartó szij a készitmény hátén lévő két fülön volt átfűzve. 1 8?/ A oagyarorszá- " gi tegezvereteken néha egészen művészi kivitelű állat ós állat küzdelmi jeleneteket ábrázoló diszitések szerepelnek. Fettich és Supka tanulmányai után ezek részletezésére most nem térek ki.Fefctich ezeknek a vereteknek agy részét helyi készítményeknek tartja. Datálásuk szempontjából jelentős támpont az, hogy a zselizi tegezveret karongolt bögrékkel együtt került alő, tehát a IV.századnél nem lehet sokkal régibb. Fettich szerint a zselizi bronz tegezveret diszitménye azt mutatja, hogy a magyarországi szkita 188 kultúrában az archaikus vonások igen soká megőrződtek. / Igen fontos dokumentum még a szendrői csonttegez-disz és egy ismeret184 len lelhelyü bronz tegezdisz is, V melynek felületét a tápió szelei 84.sir edényéhez hasonlóan /XXV.1.14/, zeg-zug vonal díszíti. Az elmondottakat összefoglalva a tegezdiszt az Alföld-csoport egyik igen jellegzetes készítményének kell tartani. A kevésbbé jellegzetes szkita fegyverek közé kell sorolni a lándzsákat. Ez a fegyvertípus elég ritka az Alföld-csoport régészeti anyagában. Tápiószeléről pl. 112 hitelesen feltárt sir kö185/ Fettich 1934.IX.t.l-la, IX.t.2,2a, XIII.t.5a, XI.t.4-4a,XI. t.l-la, 186/ Roska 1937« 194.1. 187/ Fettich 1929.86.1. 188/Fettich 43.skk.l. 189/ Fettich 1934.X.t.2, XI.4.
