BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
- 43 2. Fegyverek, eszközök és ékszerek. Az Alföld-csoport területén előkerült szkita fegyverek közül a legnagyobb jelentőségűek az u.n. akinakesek, / XXXIV.t.9, 10/ melyek közt két fő tipust különböztethetünk meg:1.kétélű-,2. egyélű akinakesek. Kétélű akinakes e csoport területén:Bercelen /V.t.4/, özirmabesnyőn 17 1/ és Pilinben /XXXIV.t.lO/kerültek elő. 172 Egyélű akinakeseket: Gyöngyösön -/. Pilinben /XXIV.t.9/^fereskátán /XVII.t.10/ és Ipolyszántón /XXXVI.t.l4/leltek. N em számi torn az akinakes leletek közé a Márton által publikált mátravidéki ismeretlen lelhelyü áttörtnyelü tőrt, mely minden valószinü173 ség szerint preszkita-koru. ' / Feltűnő, hogy ezek az akinake sek csak a Zöldhalompusztai-alcsoport területén, vagy e terület közvetlen szomszédságában kerültek elő. Az egész Délalföldön viszont hiányoznak e leletek. Kivételt talán a verseci kétélű akinakes képezhet, de ezt a tőrt inkább az erdélyi csoporthoz oszthatjuk. 17 4/ Ginters a magyarországi akinakesekkel is behatóan foglalko— zott. 1 7^/ Szerinte a pilini és szirmabesnyői egyélű akinakesek a jellegzetes déloroszországi formákhoz tartoznak, mint amilyen a sumejkoi-i akinakes is, s időben párhuzamosak a déloroszországi analógiákkal, vagyis az V.-III.század közti időre helyezhetők. A fenti tipushoz oszthatjuk a berceli akinakest is. Az Alföld-csoport kétélű akinakeseinél sokkal nagyobb jelentőségűek az egyélű akinakes formák. A tipus jelentőségére már Ginters is rámutatott. Szerinte ez a tipus magyarországi helyi formát képvisel. Mig ugyanis a szokásos szkita - perzsa akinakes kétélű volt, tehát mint szuró-fegyver nyert alkalmazást, addig a ma171/ Reinecke 1897.20.1.10.ábra és Ginters 1928.13.t.13.t.a. t 172/ Márton 1908.2.t.5. 173/ Gallus-Horváth 1939.76.1. 174/AE 1898.408.1. 175/ Ginters 1928.28. ük.i.
