BOTTYÁN ÁRPÁD: SZKÍTÁK A MAGYAR ALFÖLDÖN / Régészeti Füzetek 1. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1955)
towzew kimutatta,ezeknek a leleteknek legnagyobb része ismeret33 len lelhelyü, vagy hamisítvány.' / Pedig az erdélyi régiónak az oroszországi klasszikus szkita területek felé ivelő összekötő hidját mégis a Havasalföldön,Moldvában, illetve Bukovinában kél keresni. Amig e területek szkitakori viszonyait jobban nem ismerjük, addig az erdélyi szkita anyag problémáját se lehet megnyugtat ólag megoldani. így már ezek a tények is önkénytelenül a Kárpátmedence másik jelentős szkita csoportjára terehk a figyd.met, az alföldi csoportra. Most már csak az kérdés, hogy az alföldi szkita anyagot felfoghatjuk-e mint egységes csoportot? Erre a kérdésre alábbiakban kivánjuk megadni a választ. I. Az alföldi szkita kulturcsoportot kialakító helyi tényezők. A magyar Alfeld nemcsak földrajzi, hanem történeti táj-egység is . Magyarország őskorában az Alföld a többi kárpátmedencei tájegységektől /Dunántúl, Felvidék,- Erdély elütő, bizonyos mértékben minden periódusban önállókulturális és népi fejlődést mutatott. Elég itt a tiszamenti neolith, réz- és bronzkari kulturák önálló fejlődésére röviden utalnom. 34A bronzkort illetően Tompa^ / a hazai területen három régiót állapit megí 1./ Keleti provinc ia, melyet a Nagyalföld és a hozzátartozó északi és keleti szélén lévő hegységek alkotnak. 2*/ N yugaai provinci a, mely a mai Dunántult foglalja magába. 3«/ Északi provinci a, mely a keleti és nyugati provinciáktól, északra fekszik /Felvidék/. Bár merev határokról itt se lehet beszélni, de három prot vincia mégis meglehetősen elkülöníthető kulturális,esetleg népi önállóságot is mutat, különösen a bronzkor első felében. A bronzkor második felében e régiók fejlődése uj fejezethez érke33/ Hoetowzew, 1931. 488,skk.l. ,3VTo»pa, 1936. 63.skk.l.
